Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)

II.rész A mi 10 esztendőnk - II/8. fejezet Számadás és megemlékezés

HERMAN ISTVÁN 1912 - 1988 Az elemi iskola elvégzése után, rokoni segítséggel elszegődött kovács-inasnak, a Zalaszentiván melletti Nagyfalud-pusztára. Itt a nagy uradalmi kovácsműhely vezetője - a nagybácsi - lett az oktatója és házigazdája is. A tanulóként eltöltött három év alatt a patkókészítéstől a gőzeke javításig mindent meg kellett tanulnia. (Később a gőzgépek jelentették számára az évtizedeket kitöltő szakmai munkát.) Segédként egy időig még a pusztán maradt, majd a malomgépészettel is megismerkedve dolgozott Szompácson, a malomban. Gyakorlott szakemberként jelentkezett Kerettyén, 1940-ben, a MAORT-nál. Ismeretei ellenére fél évig a csőszerelőknél kapott beosztást, majd Lovásziba került kazánkezelőnek. Amikor a Balázs-csapat 1942. nyarán átjött Pusztaszentlászlóra, ő is áthelyezési utasítást kapott. A H, HE, majd HS kutak fúrásainál dolgozott 1951-ig. Közben Balázs Pista bácsival a kitűnő munkakapcsolat barátsággá alakult. A fúrómesterek egész sorával dolgozott együtt eredményesen, jól, többel - Krénusz Palival, Pintér Ferenc és másokkal, baráti viszonyban. Kazános és hőerőgépész ismereteit szakkönyvekből is gyarapította. A vezetők tudták, hogy rá a kazánszállításnál, szerelésnél, üzemnél egyaránt számítani lehet. Ugyanúgy, mint a munkába járás pontosságában is. Talán még nem ment feledésbe: minden munkahelyre mindenki úgy jutott el, ahogy tudott: gyalog, kerékpáron, kismotorral, kellő időben indulva. Később, már legendaként emlegette azt a korszakot, amikor egy-egy kutatófúráson gázvezeték nem épült ki, így a régi módon fával vagy fűtőolajjal kellett a megfelelő gőznyomást előállítani. Neki ez mindig sikerült, ezt pénzjutalommal és kitüntetésekkel honorálta a vállalat. 1951-ben Kerettyére helyezték, majd 1952-ben Nagylengyelbe. Néhány évet dolgozott Zalakomárban és a Zalai Kőolajipari Vállalatnál Egerszegen. 1972-ben ment nyugdíjba, több mint négy évtizedes olajipari szolgálat után. Magánemberként: mindenek előtt a család-centrikusságot kell kiemelni. Ezzel függ össze minden nyáron visszatérő programja. Söjtörön gabona-cséplést vállalt, bérelt munkagéppel. Ez azt jelentette, hogy áprilistól javítani kellett az erőgépet (ami egy fagázas berendezés volt) és a cséplőgépet is. A cséplésre a szabadságát használta fel, egy-két hét fizetés nélküli szabadsággal megtoldva. Ez a munka tette lehetővé mindhárom gyereke számára a diploma megszerzését. Természetesen ő sem lehetett meg szőlő és présház nélkül, ez Söjtörön is egyenértékű a jó lakóházzal. A jó oltvány szőlő 400 négyszögöl, de ehhez még ugyanennyi bérlemény is járult. Nyugdíjas korában ez lett a legkedvesebb elfoglaltsága. Ezekből az évekből tizenötöt adott neki a Sors.