Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)
II.rész A mi 10 esztendőnk - II/5. fejezet 1946
mindent kijelöltünk. Nem kis munka volt kettőnek. - Alig, hogy végeztünk jött Farkas bácsi: „csináljon új tervet mérnök elvtárs, mert erre a területre falusiaknak kell kerülniök". Ellenkeztem, ellenálltam: maradjon úgy, ahogyan eddig gondolták, az üzem mellé kerüljenek az üzemi dolgozók telkei, házai. - Másnap cikk jelent meg a zalaegerszegi újságban: Laklia Tiborral együtt lázítunk a földosztás ellen. " Két nap múlva, a Bányász Szakszervezet támogatásával, én válaszoltam az újságcikkre, sikerrel. A Megyei Földosztó Bizottság a javunkra döntött, a mellékelt vázlat a bizonyíték. Szereztünk viszont egy nagyon kemény ellenséget, Szilas Pál is, én magam is. Két kapcsolódó kérdésről kell beszélnünk. Az országosan megkezdődött földosztás és/vagy házhely-osztás természetesen nálunk is fontos szerepet kapott. A környező községekben lakók, a „helybeliek" természetesen házhely-igénylőként jelentkeztek. Példaként: Söjtörön nyolcan kaptunk 300 négyszögöles telket a Deák-kastély mögötti területen, a kialakítandó új utcákban. Ki és mikor épít házat? - hangzott el a kérdés, az infláció mélypontján. A HT-1 tartályállomás melletti domboldalon korábban már termeltek agyagot, így itt létesüljön üzemi téglaégető! Az UB és a Szakszervezet javaslatára nem is lehetett nemet mondani. Az élelmiszer-ellátás és ruha-cipő juttatás különös üzemi tevékenységeket honosított meg. Ezek a módszerek az új fizetőeszköz, a forint megjelenése után egy időig még megmaradtak. Lapozzuk fel a február 18-25. hétről szóló jelentést: „Folyamatban lévő munkák: Szekérkenő főzés és tárolás. Gázvezeték építések és gázszerelések." Nem jelentettük, de a valóságban tovább működött az „ánslag", a kénlap készítés a boroshordók kénezésére. Az a szüret előtti idő jól fizető cikke volt ez évben is. A „műhely" fő tevékenysége ezen a tavaszon és nyáron a lábbeli készítés. Nem helyi találmány volt, de gyorsan és jól átvették az iparosok az eljárást. A leselejtezett autógumiból szabták ki a „papucs" talpát. A pántok lehettek a belső gumiból vagy gurtniból. A szépséget pótolta az olcsóság (ingyen kaptuk) és a gyakorlati haszna. Legalább 200 pár készült néhány hét alatt. 1946 nyarán érkezett meg az amerikai vállalat használt ruha csomagja, amit aztán Kanizsán a dolgozói létszámnak megfelelően szedtek szét. Volt ebben gyerekholmi, női ruha, cipő, katonai nadrágok, dzsekik. Aki ilyen kapott és elviselte a fertőtlenítő és rovarirtó szagát, egy-két évre megoldotta a munkába járás öltözetét. Ezek a ruhák elnyűhetetlenek voltak. Kerettyén működött a „lepárló". Az ebből kinyert benzin, gázolaj és petróleum ugyancsak fontos cserealapot adott. A cséplőgép-tulajdonosok 1946 nyarán ezzel az üzemanyaggal tudtak dolgozni, majd a cséplés és őrlés után liszttel fizetni. Talán egy hordó - kb. 160 liter - „árut" kapott minden munkavállaló. A gázvezeték építés és lakások gázellátása már komoly segítséget jelentett az élelemtárnak. A cserekereskedelem fontos dokumentuma a pusztamagyaródiak levele. 1946. szeptember 13-i dátummal dr. Gráf László, a MAORT vegyészeti vezetője és Szilas A. Pál termelési mérnök javaslatot nyújtott be: „A pusztaszentlászlói nyersolaj üledék feldolgozó és aszfalt-fúvató létesítése" címen. Az üzemet a HT-1 tankállomás mellett, nagyrészt az ortaházi „finomító" berendezései felhasználásával javasolták létesíteni. * Az év rövid értékelése: - túléltük az infláció kemény kilenc hónapját; - az igénylők házhelyet és téglaégetéshez lehetőséget kaptak; - termeltünk 76 ezer tonna olajat (az 1943. évi termeléssel megegyező mennyiséget); - a HE-terület első eredménye (HE-30) a továbbélés lehetőségét villantotta fel.
