Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)
II.rész A mi 10 esztendőnk - II/4. fejezet A front előtt - alatt - után 1945
A kiürítési parancs a munkavállalók és családtagjaik részére az akkor Magyarországhoz tartozó, Vas-megye déli részén elhelyezkedő Péterhegy községet jelölte ki első gyülekezési bázissá. A velük egy időben érkező technikai felszerelést a község melletti Rimány-majorba kellett szállítani. Az evakuálási parancs két szakaszra bontotta a távozást. Az első időpontja; 1945. március 20. Ekkor a MAORT tehergépkocsikat biztosított a személyek és csomagjaik számára. Pusztaszentlászlóról összesen mintegy 100 fő hagyta el az otthonát. A front elől menekülők zűrzavarában az egyik teherautó Graz-ban tette le utasait. Ezen a kocsin voltak Balázs István főfúrómesterék is. Ok aztán két napos gyaloglással jöttek vissza Péterhegyre. A második csoportban üzemenként néhány szakember maradhatott otthon még öt napot. Március 25-én a mezőben a kutakat lezárták és Szilas Pál vezetésével, a Kerettyéről 10 fővel kiegészülve gyalog mentek Lovásziba, majd Péterhegyre, csatlakozni a családokhoz. A front gyorsan érkezett, így a második gyülekezési helyre eljutásra semmi lehetőség sem volt. (Ez a hely a Bécstől mintegy 50 km-re nyugatra, Sankt Pölten város.) Március 30-án több család elhagyta Péterhegyet és nyugat felé távoztak. Közéjük tartozott Nagy Ödön üzemvezető is. Az ő célja kijutni az USA-ban élő rokonaihoz. A front átvonulását követő napon, április 3-án mintegy 80 fő, gyerekekkel, csomagokkal, gyalog elindult vissza Pusztaszentlászlóra. Szilas Anikó négy hónaposán babakocsiban utazott hazáig. Ezen az úton - Orihodos Bajánsenye - Petrikeresztúr - Mikekarácsonyfa - Gutorfölde vonalon napi többszöri igazoltatás során kellett bizonyítani, hogy a társaságot a németek telepítették ki és ők a magyar olajipar dolgozói, útban hazafelé. Szilas Pál szlovák nyelvtudása szükséges, alkalmas és elégséges volt a bizonyításhoz, így a csapat április 6-án, közel 80 km gyaloglás után, megérkezett Pusztaszentlászlóra. A pusztaszentlászlói, söjtöri, edericsi lakos MAORT dolgozók közül mindössze néhányan vállalták a nyugat felé indulást, a maradás mellett, legfeljebb a szőlőhegyre költözést választották. így tette ezt pl. Tóth József kártalanító is. A front április 1-én jött át a Válicka völgyébe. Itt a teljesen összeomlott német csapatok utóvédjei és a hatalmas túlerőben lévő szovjet csapatok között folyt néhány órás harc. A pusztaszentlászlói üzem fölött a front április 2-án gyorsan átvonult. Az átvonuló front szerencsére sok nyomot nem hagyott a környéken. Az üzemtől néhányszáz méterre, a Kígyós-tetőn német katonákat temettek el. Nagykanizsán néhány vezető kezdte szervezni az üzemek újraindítását. Szilas A. Pál kapott megbízást a hahóti üzem vezetésére, ugyanekkor, április 8-án szovjet katonai parancsnok - Krisztjubin hadnagy és őrszemélyzet jelent meg. Az első orosz-magyar nyelvű vállalati igazolványok kiadására április 10-én került sor. Nemcsak Péterhegyről érkeztek vissza a családok. A katonák közül a szerencsések túlélték a háborút és fogolytáborba sem kerültek, hazatértek. Köztük volt Bedő Vince is, aki másfél év távollét után elsőként, április 25-én jelentkezett az üzemben. Szilas Pál fogadta és helyezték újra állományba. Az üzemi részleg-vezetők közül többen megjelentek a munkahelyükön: Balázs István, Csetkovics István, Pálffy István és mások is. Megtörtént a károk felmérése. A fontosabb megállapítások a hahóti üzemre: - a kutak március 25 - április 14. között zárva voltak; - a front eseményei nyomán mélyszivattyús kutak és szivattyúk bénítása történt, a távvezeték is megsérült; - kétnapos termelés után, április 16-án a kutakat helyhiány miatt újból lezárták. Az 1945. április 2-30 közötti négy hét jelentései a háborús események következményeit mutatják be. Termelési heti jelentés 1945. április 2-9, 9-16, 16-23 és 23-30-ig terjedő hétről.
