Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)

BÁNYÁSZPALACKOK MAGYARORSZÁGI MÚZEUMOKBAN ÉS MAGÁNGYŰJTEMÉNYEKBEN

A 20. század elején készült „Cerven"-bányászpalackok A 20. század elejének legjelentősebb bányászpalack-készítői a Selmecbányái Cerven család tagjai: jozef Cerven, leánya Terézia Simonová, és fia, Vojtech Cerven, aki 1986-ban halt meg. Még nem sikerült megállapítani, hogy egy-egy palackot a család melyik tagja készítette, de feltételezhető, hogy a múzeumokban és a gyűjtőknél az ő palackjukból van a legtöbb. Magyarországon a jelenlegi adatok alapján összesen öt „Cerven"-üveg található, közülük csak egyen van „Cerven Jozef" felirat. A palackok szerkezete és a felhasznált anyag utal arra, hogy ezeket mind Jozef Cerven készítette. A belső építmény anyaga, szerkezete minden üvegnél csaknem azonos. Jellegzetessége, hogy a függőleges tartóoszlopot és a szintes lemezeket galenit őrleménnyel vonták be, ezért a „Cerven'-üvegek könnyen azonosíthatók. A szintes lemezek sok esetben kartonpapírból készültek, melyek az idők folyamán deformálódtak, és ezért, valamint a pontatlan illesztés és ragasztás miatt tönkrementek, összeomlottak. Az akkor alkalmazott szerves ragasztó az üveg falán begombásodott, így csaknem minden Cerven-féle üveg restaurálásra szorul. Aranyozást üvegeinél nem használt. A függőleges tartóoszlopok a legtöbb esetben 8 mm átmérőjű fenyőfából készültek, a vízszintes lemezek csatlakozásánál négyszög szelvényre kiképezve. A csúcsot általában pirosra festett gúlák képezik. Jellegzetességük, hogy mindig három szintet építettek ki, még a nagyméretű üvegeknél is úgy, hogy a felső szintre üzemi épületeket helyeztek el figurák nélkül. A záródugók és a rögzítő keresztelemek minden esetben azonos módszerrel, zsinórbehúzással készültek. Az alakokat hársfából faragták ki, általában hagyományos magyar viselettel, vagy kék zubbonnyal, ügyelve arra, hogy a bányatisztet más ruhába öltöztessék. Üvegeiknél jellegzetes, hogy létrával kötik össze a szinteket, a rajta lévő figuráknak különböző funkciót adva. A felső szinten általában hasonló épületek találhatók primitív faragással és festéssel. Az épületek között természetes mohából készült fautánzatok vannak. A magyarországi „Cerven"bányászpalackok az alábbiak szerint vehetők számba. 35. A Néprajzi Múzeum őrzi a Cerven család egyik leglátványosabb alkotását, amely a nagyméretű palackok közé tartozik. Gyártási helye és ideje ismeretlen, kézi úton készült fújt palack, kissé szürkés tónussal. Ez a legnagyobb méretű Cerven-palack, név vagy dátum jelzet nélkül, 1910 és 1920 között készült. Összeomlott állapotban, részben zacskóba téve, törött figurákkal tárolta a múzeum. Első ízben a 2005. évi budapesti kiállításon került bemutatásra, restaurálva. A szorosan illeszkedő, keményfából készült, festett hosszúkás záródugót zsinórral behúzott, faragott kereszttag díszíti (42. ábra). A felső szinten, közvetlenül a lejáró aknafejnél egy aknaházat jelképező épület található, baloldalt egy kör alakú, feltételezhetően lójárgányos felvonó, jobb oldalon egy templomtorony került beépítésre. A szemközti oldalon egy nagyobb üzemi épülethez egy kis lakóház csatlakozik, primitív módon megfaragva, fából készült díszkapuval, amelyről sajnos hiányzik az azonosító felirat. A négy sarkon természetes mohából készült fák vannak elhelyezve. A középső szint föld alatti bányaművelést ábrázol, 9 hársfából kifaragott figurával, amelyek hagyományos magyar bányász díszegyenruhát viselnek. A figurák 6-7 cm, a gyermekmunká-