Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

tési próbák egyértelműen sikeresek voltak. Mindössze bizonyos beállításokon kellett módosítani. Megállapodtunk az áprilisra tervezett magyarországi bemutató programjában, és a szükséges feltételekben. Elégedetten tértünk vissza Magyarországra. Az áprilisi bemutatatóra a szovjet szakembereken kívül meghívtuk a vezetéképítésben résztvevő németeket, lengyeleket és csehszlovákokat is. A bemutatóhoz minimálisan szükséges gépek, valamint Sims úr vezetésével az amerikai gépkezelők időben megérkezetek Magyarországra. A bemutatóra akkor még Lenin városnak nevezett Tiszauj városban, a TVK által biztosított területen került sor. A gépek beállítása és beszabályozása után a 100 hegesztési varrat elkészült. A minőségi vizsgálatok elvégzésére a Vasipari Kutatóintézetet kértük fel. A többféle módon átvilágított varratok értékelése megtörtént. Az eredmény az elvárásainknak megfelelően pozitív volt. A szovjet szakértőkkel együtt jegyzőkönyvben rögzítettük a tapasztalatokat, amely alapján később megkaptuk az engedélyt az amerikai technológia alkalmazására a gázvezeték építésénél. Arra számítottunk, hogy a többi ország is alkalmazza az amerikai hegesztési módszert. Erre azonban csak részben került sor. A lengyelek kezdtek tárgyalni az amerikaiakkal, és megállapodtak egy hegesztősor megvásárlásában. A németek és a csehszlovákok egyrészt már nagymértékben előrehaladtak a kézi hegesztésre való felkészülésben, másrészt túl drágának tartották az amerikaiak által tett árajánlatot, ezért nem tervezték az amerikai technológia alkalmazását. Mi aláírtuk a két hegesztőlánc beszerzésére vonatkozó szerződést A korábbi megállapodásnak megfelelően a szerződés összege 6 millió $ volt, amelyből azonban levonásra került a magyarországi bemutató 400 ezer $-os költsége. Amint az a korábbiakból már kiderült, az amerikaiakkal megkötött szerződés után a külkereskedők „eladták" a vonalépítést a szovjeteknek. Felmerült a kérdés mit fogunk csinálni a két hegesztő géplánccal? Mivel a külkereskedők által - mondhatni titokban - megkötött üzletről Szekér Gyula nehézipari miniszter sem tudott, de azt ő maga sem kívánta módosíttatni (hisz Huszár István miniszterelnök helyettes írásos kérése a szovjet kormány asztalán feküdt már), engem bízott meg, tárgyaljak a szovjetekkel, hogy vásárolják meg tőlünk az amerikai berendezéseket. A feladat nem volt egyszerű. A megfelelő amerikai technológiáról a szov-