Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

RENDHAGYÓ EPILÓGUS Rövid ideig tartó, de igen alapos töprengés után meghozott döntésem híre, hogy elvállalom az orenburgi feladatot, barátaim és kollégáim között gyorsan elterjedt. Voltak, akik biztattak és voltak, akik csodálkoztak azon, hogy 16 év után távozom az OKGT keretei közül és eltávolodom a magyar kőolaj- és fóldgázipartól. Legközelebbi barátaim és munkatársaim - meglepetésnek szánva titokban szervezték meg búcsúztatásom a zalai Lovásziban, ahol annak idején pályafutásomat kezdtem. Az olaj mező nyugati végén elterülő tormaföldei szőlőhegy egyik présházában (borház) jöttünk össze. Amikor már igencsak emelkedett volt a hangulat, egy festménnyel (Pataky Béla munkája) ajándékoztak meg. A képen egyebek mellett az OKGT építés közben részben leomlott székháza látható. Az inkább karikatúrának tűnő kép bal felső sarkában jól felismerhetően Napóleon és Hitler vert hadai szégyenletes visszavonulásának ábrázolása szembetűnően látható (1. melléklet). Pápa Aladár - aki első főnököm volt Lovásziban - az átadást kísérő szövegében méltatta távozásomra vonatkozó döntésemet, majd a következő szavakkal zárta mondanivalóját: „Vigyázz Jozik! (Papp Károly jóvoltából így hívtak Lovásziban.) Már mások is elindultak keletre, aztán csúfos vereséget szenvedve tértek visz-sza. Nehogy te is így járj." A képhez tehetséges rímfaragó barátaim jóvoltából egy verset is mellékeltek az Összedőlt jurta címmel. A viccnek szánt szavak orenburgi munkám hat évében, amikor nehéz, szinte kilátástalan helyzetek elé kerültünk, többször eszembe jutottak. Meghátrálni vagy feladni? Szó sem lehet! Dacolva a nehézségekkel gondoltam a kép bal felső sarkára.