Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELVONULÁS, KEZDÉS

FELVONULÁS, KEZDÉS Búcsúztatás, fogadtatás 1975. július 15-én reggel 5 órakor gyülekezett az első csoport Budapesten a Dózsa György úton, az akkori Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) székháza előtt. Halász Imre nehézipari miniszterhelyettes rövid beszéde, majd a tv és rádió riportereinek adott pár szavas interjú jelentette a szerény, de mindenképpen elegendőnek mutatkozott búcsúztatót. Két Ikarusz autóbusz, néhány Volga személygépkocsi a személyszállításhoz, kb. 15 teherautó - megrakva a kezdéshez legszükségesebb anyagokkal és szerszámokkal, autódaruk, munkagépek - alkotta a konvojt. A megállapodás szerint én vezettem a kocsisort, saját magam ülve a Volga volánja mögé. Arra kértem a gépkocsivezetőket, hogy fegyelmezetten kövessenek, menet közben ne előzzenek, ne maradjanak le. Budapestről rendőrségi felvezetéssel utaztunk ki, amelytől a főváros határában elbúcsúztunk. A mintegy 60-70 főből álló kollektíva kíséret nélkül folytatta útját a 4. sz. főútvonalon Záhony irányába. Közeledve a határ felé, Székely községnél azonban, mint elöl haladó egy elágazásnál rossz irányba mentem. A tévedést csak 5-6 km után vettem észre. A visszapillantó tükörben láttam, hogy mindenki követ. Mivel bizonytalan voltam megálltam. Az engem követők azonnal jelezték, hogy rossz irányba megyünk. - Ha tudták, hogy rossz felé megyek, miért követtek? - kérdeztem. - Az volt a parancs, hogy magát kell követni - válaszolt a mögöttem haladó Ikarusz vezetője. - Mindenki fegyelmezetten betartotta az utasítást - toldotta meg egy másik pilóta. - Köszönöm emberek. Ha a következő 5 év alatt minden utasítást ilyen fegyelmezetten betartanak, nagyon meg leszek elégedve - válaszoltam, ezzel leplezve figyelmetlenségem okozta zavaromat.