Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ORENBURG HORDALÉK A

vasok közül többen a szerkesztőséghez írt leveleikben adtak hangot véleményüknek. A kint dolgozók közül sokan, akiknek nem volt ugyan semmi panaszuk sem az építkezés idején, sem később, ijedt hangú levelekben érdeklődtek hol, és mit kell tenniük, félve attól, hogy előbb vagy utóbb ők is megbetegednek. Az alábbiakban idézek a 168 óra szerkesztőségének irt levelek közül. „Tisztelt 168 óra! A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kelet-Magyarország című napilap 1990. július 25-i számában a Felhívás a 168 órából című cikket olvasva kétségbeesetten jelentkezem önöknél. 1977 júniusától 1978. május 19-ig a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat (VERTE SZ) munkatársaként dolgoztam az orenburgi gázvezeték építésénél, a bogorodcsáni állomáson. Az a kérésem, hogy az orvos szakértői bizottság mielőbb vizsgálja meg egészségi állapotom, mivel abban változást észlelek. KádárTibor 4565 Pusztadobos, Alkotmány u. 15." Egy másik levél. „Tisztelt 168 óra! Valószínű, még nagyon sok homályos ügy van a malenkij robottól kezdve a kivonuló szovjet csapatok irreális követelésén át egészen az „Orenburgi halálbrigád"-ig, amelyek a szovjet-magyar barátság számláján várnak feltárásra, kiegyenlítésre Több kérdés is megfogalmazódott bennem az orenburgi botrányról szóló kitűnő riportjukat hallgatva. Amikor a szervezők (emberkereskedők) látták, hogy a románok, a bolgárok, a németek nem vállalják ezt a munkát, nem gondolták, hogy ez nem egészen tiszta üzlet? Nem volt gyanús, hogy a különben nem éppen gavallérosan fizető szovjetek ezúttal kiemelkedően magas béreket ígértek? Tudták-e egyáltalán, hogy hová szervezik, küldik az embereket? Ha tudták, akkor ez egyenlő a közvetett (vagy közvetlen) gyilkossággal, ha nem tudták, az pedig a foglalkozás körében gondatlanságból elkövetett tömeges halált okozó mulasztás. Nyilván, ha ilyen csinnadrattával (Hősök tere, Himnusz stb.) búcsúztatták a szerencsétlen embereket, ezt egészen magas helyről irányították. Valószínű, hogy a vezérkar (miniszteriális emberek, igazgatók, személyzeti főnökök stb.) sem egy-egy brezsnyevi pusziért, kalaplengetésért