Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

A KOMPRESSZORÁLLOMÁSOK ÉPÍTÉSE

ző látogatások során minden alkalommal igyekeztünk elhatárolódni, megemlítve, hogy az alállomásokat nem mi építettük. Az egész kompresszorállomás látványa szempontjából ez annál inkább illúzióromboló volt, mivel az alállomás közül az egyik a főbejárat közvetlen szomszédságában helyezkedett el. A nyugati importberendezések beépítése és szerelése általában az ütemnek megfelelően, zökkenőmentesen folyt. Problémát lényegében egyetlen dolog okozott, mégpedig a nyugati gyártó és szállító cégek által a helyszínre küldött szerelésvezetők minősége és hozzáértése. Ahogy ez menet közben kiderült, az illetékes cégek nem a törzsállományukhoz tartozó tapasztalt szakembereiket küldték ki, ahogy ez elvárható volt, hanem erre a célra külön vettek fel általuk is kevésbé ismert „szakembereket," akiket erre a célra szervezett tanfolyamokon próbáltak kiképezni. A kiképzés sikeressége igencsak változó volt, többségében nem tudtak megfelelni az elvárásoknak. Nem ritkán a mi szerelőink, akik velük szemben tapasztalt jó szakemberek voltak, magyarázták a szerelésvezetőnek, hogy mit, miért, hogyan kell csinálni. Amikor szerelőink komolyabb kérdést tettek fel nekik, rendszerint félrevonultak, bújták a rajzokat és a műszaki irodalmat, hogy válaszolni tudjanak a feltett kérdésre. Az sem volt ritka, hogy a telefonhoz kellett nyúlniuk, hogy a gyártól kapják meg a válaszokat. * * * Ide kívánkozik a nyugati szerelésvezetők ott tartózkodásával kapcsolatban történt olyan esemény, amely enyhén szólva is megmosolyogtatta azokat, akik bizalmasabb információhoz is hozzá tudtak jutni. Mivel a szerelésvezetők nem beszéltek oroszul, ezért a szovjet főmegrendelő helyi szervezetén keresztül illetékes szervek biztosítottak részükre tolmácsokat. Mint ahogy ezt később megtudtam a szovjet elhárítok (KGB) - ahogy ez várható volt - olyan tolmácsokat választottak, akik vállalták, hogy rendszeres tájékoztatást adjanak a szerelésvezetők gondolkodásáról, magatartásáról, egyéb, nem a szerelésvezetéshez tartozó tevékenységükről. Hogy a „tolmácsok" minél könnyebben a szerelésvezetők bizalmába tudjanak férkőzni, természetes, hogy igyekeztek csinos fiatal lányokat megnyerni erre a „vállalkozásra." Arra azonban nem számított senki, hogy a kialakult bizalmas kapcsolat átcsaphat érzelmi területre is. Márpedig, ez