Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

A MUNKAVÉGZÉS EMBERI FELTÉTELEI ÉS KÖRÜLMÉNYEI

országok az otthonról a saját dolgozóik részére a kiszállított cikkeket a Szovjetunióban érvényes árakon volt szabad árusítani. Minden, az építkezéshez a magyar dolgozók között értékesítésre szánt árúk listáját le kellet adni a szovjet megyei tanács illetékes osztályára, ahol azokat beárazták, és mi csak azon az áron értékesíthettük azokat. Ez a dolog különösen érthetetlen volt, mivel ugyanaz az egyezmény szigorúan tiltotta, hogy szovjet állampolgároknak is eladjunk a Magyarországról kiszállított árucikkekből. A szovjet kiskereskedelmi árak a hazai áraknál jóval alacsonyabbak voltak. Ugyanakkor aránytalanságok is jelentkeztek egyes italok árai között. Jellemző példa volt, hogy a Coca-Colát, vagy Pepsi-Colát - ami akkor a Szovjetunióban különlegességnek számított - drágábban kellett árusítani, mint a borsodi világos sört. így azután az alacsony értékesítési árak, valamint a hazai beszerzési árakra rárakódó szállítási költségek miatt ez az „üzlet" a magyar államnak veszteséget okozott. Üzletelés, csempészet és egyebek Természetes, hogy az egyezmények, valamint a magyar, illetve szovjet rendelkezések értelmében szigorúan tilos volt a magyar és szovjet állampolgárok közötti kereskedelemnek, csere-berének minden formája. Sajnos, ennek megakadályozása egyszerűen lehetetlen volt, ebből kifolyólag rengeteg probléma jelentkezett. Mivel abban az időben jelentős különbségek voltak a szovjet és magyar áruellátás színvonala között választékban és minőségben egyaránt, kezdettől fogva fennállt a veszélye annak, hogy tömeges mértékben alakuljon ki az üzletelés. Először csak a saját dolgozóink részére a telepeinken belül árusított cikkek képezték a kereskedelem tárgyát. Nyilván a különböző italok, különösen a Coca-Cola és a Pepsi-Cola iránt jelentkezett erőteljes igény, de keresett cikkeknek minősültek a különböző kozmetikai és tisztálkodási eszközök is. Egyik alkalommal egy ivano frankovszki fodrászüzletben tartózkodtam. Bepamacsolt arccal ültem a tükör előtt (akkor még divat volt fodrászüzletben a borotválkozás is), amikor odajött hozzám egyik hazánkfia, és igencsak tört oroszsággal nekem kínált megvételre magyar