Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

Felvetődik a kérdés, ha a fenti megállapítások helytállóak, miért kellett a különböző cserékben megállapodni, a vonatkozó javaslatokat elfogadni? A válasz egyszerű. A vonali csővezeték építéséről a szakembereket meg sem kérdezték, a külkereskedők viszont ilyen elemzést nem készítettek, másrészt, a felső szinten kötött egyezmények aláírására fontos kérdések tisztázása nélkül került sor. Az Orenburgi Iroda, mint szervezeti egység, a tervekkel, a költségvetésekkel az előkésztés idején nem foglalkozott, az egy külön, a PETROLBER vezérigazgatójának közvetlenül alárendelt szervezeti egység feladata volt. Ott azonban ilyen elemzéssel nem foglalkozott senki. Az Orenburgi Iroda, amely az építés helyszínére kiköltözve, Létesítményi Főigazgatóságként működött tovább, menet közben - elemezve a terveket és költségvetéseket - jutott a fentebbi megállapításokra A kiviteli tervek alapos tanulmányozása egyéb kérdésre is ráirányította a figyelmet. Érthető, hogy a szovjet tervezők a polgári és az ipari kisegítő létesítmények tervezésekor hazai (szovjet) gyártmányú és a Szovjetunióban beszerezhető anyagok, berendezések felhasználásával és szovjet építési technológia alkalmazásával számoltak. Valószínűsíteni lehetett, hogy azok beszerzése nehézségekbe fog ütközni. Ez később be is igazolódott. Hihetetlen problémákkal találkoztunk, amikor megkíséreltük beszerezni a szükséges mennyiségeket. Szorult helyzetünkben elsőként mi magyarok tettünk javaslatot a megoldásra. Úgy véltük, hogy a legegyszerűbb lenne, ha minden olyan létesítményt, amelyet a beszerezhetetlen szovjet anyagok és berendezések felhasználásával kellett megépíteni, magyar gyártmányú anyagokkal és berendezésekkel helyettesítünk. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szovjet terveket félretéve, magyar tervek alkalmazására kellett áttérni. Javaslatunk a szovjet beruházót és fővállalkozót ugyan meglepte, de hajlandóságot mutatott a felvetés megfontolására. A lehető leggyorsabban kiválasztottuk a magyar típustervek közül a megfelelőnek vélt változatokat és változtatás nélkül tanulmányozásra, átadtuk a szovjeteknek. Rövid időn belül pozitív választ kaptunk azzal, hogy amennyiben megkapjuk az illetékes szovjet szervek engedélyeit (helyi tanácsok, közegészségügy, tűzoltóság stb.), úgy nem látják akadályát a magyar tervek, anyagok, berendezések felhasználásának.