Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

A munkaerő biztosítása A kivitelező vállalatok kiválasztása egyszerű feladat volt. Felvettük a kapcsolatot az illetékes szakminisztériumokkal. A minisztériumi vezetők konzultáltak a szóba jöhető vállalatok vezetőivel és annak alapján a meg­határozott munkákra kijelölték a kivitelezőket. A választás általában a hazai körülmények között már bizonyított vállalatokra esett. Előnynek számított, ha valamely vállalat rendelkezett külföldön végzett munka ta­pasztalatával, ilyen azonban az építőipari vállalatok között kevés volt. Gyakorlattal és tapasztalattal inkább csak a szerelőipari vállalatok ren­delkeztek. A munkaerő toborzását megelőzte a különböző szakminisztériumok, elsősorban a Nehézipari Minisztérium, az Országos Tervhivatal, a Mun­kaügyi Minisztérium és a szakszervezet képviselőinek egyeztetése, közös szempontok kidolgozása, egységes elvek elfogadása. A legfontosabb el­vek a következők voltak: - gondoskodni kell arról, hogy a helyszínen jól képzett, nagy gyakorlattal rendelkező szakmunkások álljanak rendelkezésre; - ragaszkodni kell a minimális létszám alkalmazásához, hisz a munka­végzés helyén egy-egy munkavállaló részére csak magas költségek árán lehet biztosítani a munka- és életfeltételeket; - csak egészséges, lehetőleg fiatal munkavállalót szabad alkalmazni, ezért szigorú orvosi vizsgálaton kell minden jelentkezőnek átesni; - minimális legyen a haza- és visszautazások száma, mert a feltételek kialakítása idején még úgy volt, hogy Magyarországtól távol, a harma­dik szakaszon fogunk dolgozni, ezért az évi szabadságot lehetőleg egy alkalommal - elsősorban télen kell kiadni. A fenti szempontok figyelembevételével készült a Munkaügyi Minisz­térium és a Nehézipari Minisztérium közös rendelete, amely intézkedett a hosszantartó kiküldetésben dolgozók munkavállalásának feltételeiről, bérezéséről és más juttatásokról. A rendelet értelmében a hazai bérbeso­rolás felső kategóriáját kellett alkalmazni, kiegészítve különböző pót­lékokkal, oly módon, hogy a kereset összesen kb. három, sőt három és félszer haladta meg a hazai kereseteket. A fizetés Magyarországon forintban került átutalásra. A helyszínen további napi 9 rubel illette meg a munkavállalót, amiből azonban 3 rubelt levontak a szállás és teljes körű

Next

/
Oldalképek
Tartalom