Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ELŐZMÉNYEK

hogy a magyar népgazdaság ütemesen növekedő energiaigényét a korábbiakhoz hasonló módon - azaz a hazai termelés és a szovjet importnak a korábbi feltételek melletti egyidejű növelésével - tudjuk és fogjuk kielégíteni. Ezt a téves felfogást tovább erősítette a mindmáig legnagyobb magyar kőolaj- és földgázmező megtalálása és feltárása a hatvanas évek második felében, majd fokozatos termelésbe helyezése a hetvenes évek elején Szeged szomszédságában, Algyő térségében. A kor helyes energiapolitikájának kialakításánál figyelembe kellett venni az új gazdasági mechanizmusra való áttérés követelményrendszerét is. Az új gazdasági mechanizmus (ez a kor divatos kifejezése volt) elvei bevezetésének és alkalmazásának - azzal párhuzamosan, hogy meg akarta reformálni Magyarországon a közgazdasági szabályozó rendszert - nem titkolt célja volt más szocialista országok gazdaságpolitikájára való ráhatás. Próbálkozás volt, hogy elindítson a KGST országaiban egy gazdasági reformfolyamatot. Ez a szituáció még bonyolultabbá tette a gazdaságpolitikusok dolgát, a helyes gazdaságpolitika kialakítását, hisz csak feltételezésekbe lehetett bocsátkozni, elsősorban a szovjet, másrészt a többi szocialista ország politikai és gazdasági vezetőinek reagálását, magatartását illetően. Ezidőtájt Magyarországra érkezett Bajbakov, a Szovjetunió Tervhivatalának elnöke, egyben a szovjet kormány miniszterelnök helyettese. Magyarországra érkezésének időzítése nem volt véletlen. Valószínűen helyben akart tájékozódni a magyar gazdaságpolitika irányvonaláról, az új mechanizmussal kapcsolatos elképzelésekről. Magyarországi tárgyalásairól átfogó információval nem rendelkezem, arról azonban van tudomásom, hogy egy az Országos Tervhivatalban (OT) tartott zártkörű rendezvényen Bajbakov többek között elmondta, hogy Magyarország hosszútávon nem számíthat arra, hogy a Szovjetunióból importált energiát változatlan feltételekkel fogja megvásárolni, mint ahogy arra módja volt korábban. Nagyon határozottan fejtette ki, hogy a KGST tagországoknak a jövőben hozzá kell járulni, és részt kell venni azokban a szovjet beruházásokban, amelyek eredményeként a kőolajat vagy földgázt a távoli szibériai mezőkről el lehet juttatni a Szovjetunió nyugati határaihoz, megteremtve ezzel a rácsatlakozás feltételeit a beruházásokban résztvevő országok részéről. Ez egy olyan jelzés, sőt figyelmeztetés volt, amelyet a közép és távlati terveink készítésénél, energiapolitikánk kialakításánál figyelembe kellet venni. Az akkori megnyilvánulások és események arra utaltak, hogy az