Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ELŐZMÉNYEK

érthetően nem kevés vezetőt állított válaszút elé, amikor a gazdaság fejlődésének érdekében hozott döntésekkel kénytelen volt szembeállítani az emberi tényezőket. Az említett jelenségeket azért kell visszaidézni, mert ezek, akkor nem ritkán vezettek felsőbb vagy felső vezetői körökben olyan döntések meghozatalához, olyan kényszerhelyzetek kialakításához, amelyek hátrányosan hatottak az energiapolitika kívánatos alakítására. Ilyen okok miatt építettek be tudatosan vagy ösztönösen a szénhidrogénipar fejlődésébe olyan fékeket, amelyek jelentős kárt okoztak az iparágnak és azon keresztül a gazdaság egészének is. Mivel az orenburgi gázvezeték építésben való részvételünk legfajsúlyosabb kérdése volt az akkori évek energiapolitikájának, így a rá vonatkozó döntésekben és határozatokban is feltűntek az említett jelenségek. Mindezek ellenére az energiaellátás szerkezetében beindult szükséges irányú folyamatok - azok között a szénhidrogének részarányának növekedése az energiaellátásban - feltartóztathatatlanul nyomultak előre. Magyarország energiaigénye - azon belül a kőolaj és földgáz iránti kereslet - a gazdaság fejlődésével párhuzamosan évről-évre jelentősen emelkedett. A közép és hosszú távú energiamérlegek készítése során nem számoltak a felhasználás olyan irányú mérséklésével, amely a gazdaság egyes ágazatai fajlagos energiaigényének csökkentését jelentette volna. Az OKGT szakemberei felé támasztott követelmények a növekvő menynyiségek kielégítését igényelték. Ez két úton volt lehetséges; egyrészt a hazai termelés fokozásával, másrészt az import növelésével. Ennek érdekében döntések születtek a Szovjetunióból érkező kőolajvezeték (Barátság) kapacitásának növelésére, valamint a Szovjetuniót Magyarországgal összekötő gázvezeték (Testvériség) megépítésére. A vizsgált időszakban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán (KGST) belül érvényes árképzés elvei nem követték a világpiaci árak alakulását. Ennek egyenes következménye volt, hogy a szovjet kőolaj tonnáját 1965-66-ban 15 rubel körüli áron tudtuk megvásárolni, ami jelentősen alacsonyabb volt a világpiaci energiaáraknál. A közép és hosszútávú tervek készítésénél nem számoltak a szovjet kőolaj árának jelentős növekedésével, ami súlyos hiba volt, aminek helyrehozhatatlan következményei lettek. Ezt az alábbi példa fényesen igazolja. 1965-ben (netán 1966-ban) a Nehézipari Minisztérium elrendelte a Magyarországon müvelés alatt álló olaj- és gázmezők termeltetésének