Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

Kezes beton az acsarkodó télben, Sátrak alatt az ötös szakaszon: nyavalygás helyett győzni a fagyon, hogy munkáshajlék legyen idejében! Szálláscsinálók hada, sose-tétlen: nincs fagyszabadság, nincs nem-akarom, csak hajrá-munka és zord alkalom túllépni szokott otthoni szeszélyen. Nincs áskálódás, fúrás: valahol idejövet a „hungária-kór", E vad métely eltűnt a balfenéken, S úgy dolgoznak a tisztult magyarok, hogy pisla hírük ismét felragyog lábra kelt dombok, mocsarak tüntében. . 3. Lábra kelt dombok, mocsarak tüntében mennyi feszültség, kudarc, próba vár. Fürkész a falu, figyel a határ: E zárt világ megméri őket. Ébenszín órjás varjak tanyáznak a szélben tekergő fákon, tengernyi madár. Moccanatlanok, bár motor darál, magyar szó harsog, gép vonul: idétlen lánctalpasok, Volvók és gép-zsiráfok s nyüzsgő emberboly - eljöttek világot látni, keresni: pénzt, új életet?