Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ORENBURG HORDALÉK A

LB.: Igen, persze. - Látott ilyeneket az ottaniakon is? I. B.: Persze, kivétel nélkül mindenkin. Az 50 gépkocsivezetőből 17 halott. - Egyenként kereste fel őket, vagy elment a vállalatokhoz, és elkérte a kinti dolgozók névsorát? I. B.: Ha az olyan simán menne, akkor már előbbre lennénk. Sajnos a vállalatok elzárkóznak ettől. - Próbálta? I. B.: Megpróbáltam, de azt mondták, hogy nem áll módjukban. Meg azt, nincs tudomásuk arról, hogy itt munkahelyi ártalom lett volna. Egyenként kerestem meg őket. - A 15 év alatt, amióta hazajött, kikhez fordult? I. B.: Kezitcsókolom, mindenkihez. Fogyatékos utódok! - Ön mettől meddig dolgozott Bogorodcsániban? RÉTI FERENC: 1976. május 10-től 1977. augusztus 20-ig. - És most? R. F.: Állandóan fázom. 78-ban megműtötték gyomorral, mert gyomorvérzést kaptam. Azóta évente jelentkezik. Felhólyagzik a bőröm. Az alkoholra meg a nikotinra fogják. - Mielőtt kiment dolgozni az orenburgi gázvezeték építéshez, az előtt is voltak ilyen problémái? R. F.: Nem, nem voltak. - Mielőtt elindult, részt vett orvosi vizsgálaton? R. E: Igen szigorú vizsgálaton vettünk részt. Amióta hazajöttem a járásom labilissá vált. Sokszor van úgy, hogy - például frontátvonuláskor nem tudok közlekedni. Ilyenkor napokig a lakásban vagyok, mert csak az egyig faltól a másikig tudok menni, homályosan látok. A másik feltűnő dolog az, hogy a kintiek gyerekei általában valami fogyatékossággal születtek. A mi kisebbik gyerekünk szellemi fogyatékos. 13 éves és még mindig 35 éves gyereknek való játékkal játszik. I. B.: Összehívtam május 26-ára egy baráti találkozót. Értesítettem a vállalatokat is, de tőlük nem sokan jöttek el. Voltak körülbelül 150-en, rengeteg adat került a birtokomba. Memorandumot készítettünk, és el-