Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ORENBURG, URENGOJ, JAMBURG, TENGIZ

a kb. 300 kilométernyi utat a tengizi pusztaság egy bizonyos pontjáig. Március 8-a volt. Déli 12 órakor szálltunk ki a helikopterből. Méteres hó, szikrázó napsütés, mínusz 25 fok és végeláthatatlan pusztaság. Nem volt más látnivaló, így továbbrepültünk Kulszári járási központba, ahol a vállalat tengizi üzemének központja volt. Hamarosan kiderült, hogy az Egyesülés igazgatójával és az üzem geológusával együtt végeztem a Moszkvai Olajipari Egyetemen. Ez elég volt ahhoz, hogy minden kérdésünkre kimerítő választ kapjunk. A szakmai beszélgetés egy baráti ebéddel zárult, amelynek folyamán életemben először alkalmam volt megkóstolni az erjesztett lótejet, azaz a kumiszt. Karacsaganákba, amely egyébként Tengiztől északkeletre mintegy 500 kilométerre helyezkedik el, nem utaztunk el. Olyan információ birtokába jutottunk, hogy ott egy rendkívül bonyolult, különleges anyagokból tervezett technológiai rendszer építéséről van szó, amelyet nem lenne célszerű elvállalni. Még egyszer alaposan elemezve a rendelkezésre álló ismereteket, arra tettünk javaslatot, hogy az 500 kilométernyi csővezeték építésén túlmenően, ha elkerülhetetlen, Tengizben vállaljunk szerelési munkát. Az OKGT vezetése elfogadva álláspontunkat, ugyanezt javasolta az Országos Tervhivatal által koordinált bizottságnak. Hogyan kerültünk Tengizbe? A szovjet féllel több alkalommal tárgyaltunk a jamburgi gázvezeték építésében való részvételünkről. A tárgyalásokat minden alkalommal az OT elnökhelyettese Kovács István vezette. Vele öröm volt dolgozni. Minden tárgyalás előtt, a tárgyalásra való felkészülés részeként kikérte a delegáció tagjainak véleményét és elmondta saját véleményét is a tárgyalandó kérdésekről. A tárgyalás folyamán, ha szükségesnek látta, hogy egyeztessen a magyar delegáció tagjaival, szünetet kért és konzultált velünk. Ez lehetővé tette, hogy egységes véleményt képviseljen a szovjet tárgyalópartner felé. Úgy tünt, hogy a kétoldali tárgyalásokon minden a kívánalomnak megfelelően halad. Reálisnak mutatkozott, hogy az elvállalandó - értékben kifejezett - munka volumenének 80%-a csővezeték építés lesz és mindössze 20%-nyi lesz a sokkal rosszabbul fizetett tengizi szerelési munka.