Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

A MUNKA BEFEJEZÉSE, A LEVONULÁS

A MUNKA BEFEJEZÉSE, A LEVONULÁS A gázvezeték magyar szakasza megépítésének tervezése, programozása és szervezése folyamán úgy gondolkodtunk, hogy a felvonuló vállalatok a feladatkörükbe tartozó munkákat - optimális létszámot foglalkoztatva folyamatosan, megszakítás nélkül dolgozva, a lehető legrövidebb időn belül elvégezzék, a befejezés után mihamarabb levonuljanak a területről. Ezt az elképzelést többé-kevésbé sikerült is a gyakorlatban megvalósítani. Ennek megfelelően a munkában résztvevő vállalatok a munka tartalmának, szerkezetének megfelelően cserélődve, érkeztek illetve távoztak a területről. Némelyikük ugyan kisebb csoportot - gondolva a később felmerülő javításokra, garanciális feladatra - a helyszínen hagyott, de alapjában véve le kellett vonulnia, visszaszállítva munkagépeit és egyéb eszközeit is. A folyamatos fel- és levonulás mellett azután elérkezett az az idő is, amikor minden munkát befejezve, a létesítményeket üzembe helyezve és átadva véglegesen távozzunk a területről. Hogyan tovább? Már a felvonulási létesítmények - köztük az ideiglenes lakótelepek - építése során több irányból elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint szükségtelen az elhelyezéshez és a különböző szolgáltatásokhoz olyan szintű és minőségű épületeket megépíteni, azok környezetét a tervezett módon kialakítani. A lakóbázisok elkészülte után ezek a megjegyzések elszaporodtak, különösen a hazai háttérszervezetek, a minisztériumok vezető személyei részéről hangzottak el ilyen kritikák. Ezek a hangok elértek különböző szovjet körökhöz is. Egyik alkalommal - még az építés első évében - amikor Szorokin miniszterhelyettes látogatást tett az építkezésen, dicsérettel szólt a felvonu-