Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

Rt. helyzete 1999 tavaszáig nem változott. Kíváncsian várom a MOL új vezetőinek - egyebek mellett - az ez irányú döntéseit. Az említett - 1996-ban készült - véleményemből a következőket emelem ki: A hetvenes-nyolcvanas években, hazánkban a kutak karbantartásán kívül e tevékenységi kört az értékesített szénhidrogénekkel arányosan képzett - kutatási, ill. feltárási - alapokból kellett finanszírozni. Az erre vonatkozó utasítás (8/71. NIM-KFH) megjelenése előtt a központi költségvetésből (a KFH-n keresztül az OKGT részére) biztosított pénzből folyt a kutatás. A helytelen gyakorlat szakmailag, gazdaságilag elkülönítette a kutatást és termelést, éppen abban a 3 évtizedben (60-80-as évek), amikor a legjelentősebb felfedezések a leginkább indokolták volna a szoros összhangot. A mélyfúrások, kútkiképzések pénzügyi elszámolása „ráfordításos" alapon összeállított számlák kiegyenlítésével történt. Ez egyáltalán nem ösztönözte a fúróvállalatokat a takarékos munkára. A tárgyi kérdéseket szabályozó 8/1971. NIM-KFH sz. utasítást - mint a pénzügyi alapok döntő részének „képzője" - az NKFV részéről - azaz többnyire részemről - számos kritika érte: - a kutatás (telepek felfedezésére irányuló munka) - mint cél - és a fúróberendezések - mint a kutatás eszközei - szerepének részleges felcserélődését, - a fúróberendezések nagy számát (mennyiségi szemlélet), - a pénzügyi alapok állandó növelésének igényét, - a ráfordításos alapon történő számlázást, - a szakmailag-gazdaságilag összetartozó, csak együtt értékelhető kutatás és termelés elkülönített voltát kiemelten kritizáltuk, hiszen a terheket zömmel nekünk (NKFV) kellett viselnünk. Az ezekre vonatkozó véleményemet, javaslataimat az OKGT-s időszakban - ha jól emlékszem - a már korábban említett Felügyelő Bizottság-i jelentés 43. mellékletében foglaltam össze, mint az NKFV észrevételeit, javaslatait. Az abban foglaltak zöme miatt - bár nem akármilyen 12 év telt el azóta! - még ma sem kell szégyenkezzek. A felsorolt főbb problémák felszámolására tett javaslatok többnyire hiábavalók voltak. Az OKGT Központ nem vállalta a döntésekkel kapcsolatos „kényelmetlenségeket", nem tartották volna kívánatosnak