Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Dank Viktor

szinten elfogadták az általunk kifejlesztett új prognózis metodikát és sikerült a kutatások intenzifikálásához szükséges anyagiakat is megkapni a hetvenes évek közepére. Közben folytatódott az immár évtizedek óta tartó átszervezés, miközben az OKGT-nek hosszú időn keresztül nem is volt alapítólevele. A szakmánk érdekeit képviselő javaslatok rendre elutasításra kerültek, és ezekre a felsőbb hatóságok is kemény bírálatokkal, kritikákkal válaszoltak. Ez a körülmény kézzelfoghatóan káros volt számunkra, mert ha azokat az energiákat a tudománynak, a szakmának áldozhattuk volna, melyeket az igazolójelentések és különböző védekező, magyarázkodó irományok megfogalmazására fordítottunk, akkor talán még kedvezőbben alakulhattak volna az eredmények. Mindezek akkor történtek, amikor 30-60 Millió tonna ipari szénhidrogénkészlet felfedezéséről adhattunk számot több öt éves tervperióduson keresztül. - Úgy tudom, hogy a hetvenes évek derekán a Te személyi életedben is lényeges változás következett be. Mi is történt akkor? Mivel Magyarországon éltem és nyitott szemmel jártam-keltem a világban, nem lepett meg különösképpen, hogy 1973-ban Állami Díjat kapok a kiemelkedő kutatási eredményekért, 1975-ben leváltanak a vezérigazgató-helyettesi beosztásomból. Nem mondanám, hogy ez az aktus kellemesen érintett, de nem ért teljesen váratlanul. Új emberek jöttek a vezetésbe, nyilván mások iránt éreztek bizalmat. Az indoklás azonban figyelemreméltó volt, mely szerint én személy szerint, tudományos múltamból, eredményeimből fakadóan sokkal többet tudok használni az iparnak és így az országnak, ha időm túlnyomó hányadát a szénhidrogén-kutatások tudományos megalapozására, megtervezésére és földtani irányítására fordítom, és nem terhelnek le feleslegesen a vezérigazgató-helyetteséggel járó adminisztratív-reprezentációs feladatok. Sok igazság és kevés őszinteség volt ebben az indoklásban, bár akik ezt elrendelték, ismerhették azt a közeget amelyben éltünk, tudhatták, hogy a beosztással járó rang nemcsak hatalmat, nagyobb jövedelmet, gépkocsit, utazási lehetőségeket jelentett, de apparátust is. De így is szerencsém volt, mert mint az akkor létrehozott Bányászati Igazgatóság főgeológusának. Akkori főnökömmel, Hangyái János oki. olajmérnök igazgatóval igen korrekt munkatársi-baráti viszonyt sike-