Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Dank Viktor
Nézd, én Nagylengyellel érdemben soha nem foglalkoztam. Azok tudtak róla bővebbet, akiket már meginterjúvoltál ebben a témában és ők autentikus szakemberek. Én erről annyit tudok, hogy a mező hirtelen kezdett elvizesedni, problémák támadtak a készletszámítások körül, és ennek következtében az addig mérlegbevitt készletből, több mint 20 millió tonnát leírtak, nem létezőnek nyilvánítottak. Ez engem akkor nagyon kellemetlenül érintett, mert amikor boldogan számoltam be a sikeres alföldi kutatásokról, az volt a felsőbbség gúnyos kérdése, hogy akkor a mérlegben miért nincs olajkészlet növekedés? Hát akkor ezt hozta nekem Nagylengyel. És itt jegyzem meg, hogy a nagy készletcsökkentés ijedtségből is származhatott, mert 1984 után, már KFH elnökként tapasztaltam, hogy Nagylengyel az ásványvagyon mérleg adatai szerint „O" azaz nulla készletből termel. Módosítását természetesen elrendeltem. Algyő és a kisebb alföldi mezők szépen pótolták a kiesést, és minden reményünk megvolt, hogy további teleprendszereket fedezzünk fel. - Ezeket a reményeiteket mire alapoztatok? Konkrétan meg tudnád határozni, mert ugye tudományos alapozottsága prognózis azért mégis csak papíron létezőnek véli a potenciális készleteket, és ahogy mondod, a kutatások arányait sem sikerült maradéktalanul a készleteloszlásnak megfelelően megvalósítani? Volt a minisztériumban, egy szakember, képzettségére nézve vegyészmérnök, kandidátus, beosztását tekintve NIM miniszterhelyettes, később államtitkár: dr. Lőrinc Imre, aki a hetvenes években az olajipart is felügyelte. Úgy kerültem vele kapcsolatba - pedig ezt egyesek akkor nem jó szemmel nézték - hogy ő jó barátságban volt az 1968ban hirtelen elhunyt Kertai Györggyel, aki megszerettette vele az olajgeológiát. Engem, mint Kertai örökébe lépőt is magához hívatott, és elvárta, hogy közvetlenül, rendszeresen szolgáltassak neki információkat a kutatások helyzetéről. Több alkalommal együtt mentünk kiszállásra a kutatóterületekre. Valóban érdekelte a téma. Bizonyos körök azt gondolták, hogy az ilyen látogatások alkalmával nem kutatásokról, hanem „mószerolásról" van szó. Ezt éreztették is velem, és akkor én kértem Lőrinc Imrét, hogy ne hívjon magához, mert ezt egyesek a hierarchia lépcsőfok átugrásának fogják fel és gyanakodnak. Erre ő intézkedhetett, mert ezután engedéllyel mehettem hozzá. Mivel tapasztalták, hogy mószerről szó sincs, a kedélyek megnyugodtak.
