Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

objektív tényeken alapuló felfogás (nem a szubjektív töltésű rivalizálási szellem) győzött. A Tröszt technológusai, főleg Hangyái János és Ferenczy Imre a műszaki információkra és elemzésekre támaszkodtak és támogatták a vállalat szakembereinek és vezetőinek törekvéseit. - Engedd meg hogy közbevessek valamit. Most dolgozom fel a Szalóki Pistával nem regen készült riportot. Természetesen megkérdeztem, milyen volt a kapcsolatuk - az NKFV-nek - a testvérvállalattal, ő megmondta, hogy a szolnoki Fúrási Üzemmel nagyon feszes, rossz kapcsolatuk, míg Veletek jó kapcsolat volt. A dunántúli és az alföldi munkavégzés színvonalában jelentős különbség volt a Dunántúl javára, az emberek felkészültségében, a munkaszervezésben is. Az, hogy egyes alföldi mezők a DKFV-hez tartoztak, ez a Dunántúl mesterséges életbentartását biztosította, amikor itt már nem tudtak gazdaságosan megfelelő mennyiséget produkálni. Ez volt a szolnokiak általános felfogása. Most már az idők múltával fel lehet tenni azt a kérdést anélkül, hogy én erre akarnék válaszolni, hogy miképpen értékelhető az a munka, meg az összehangolt tevékenység, ami azon a területen folyt, amikor hozzánk tartozott, meg akkor, amikor oda tartozott. Volt-e az ottani embereknek, vezetőknek az probléma, hogy idetartoztak? Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy kezdetben egy-két vezetőnek volt fenntartása, de ez elmúlt, minden rendeződött. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a mi időnk alatt milyen eredmények születtek (például a kiskunhalasi mező termelésbeállítása, az egyéb ott folytatott beruházások, a legutolsó időszakban a gázdúsító tervezésének az irányítása a KFV részéről). Összességében az eredmény, amit az üzem produkált ennek a vállalatnak a keretei között, önmagáért beszél. Beszélnek a tények és az ott dolgozó emberek - együtt a helybeli és a zalai származásúak - minden elismerést megérdemelnek. - Végeztetek összehasonlító műszaki-gazdasági vizsgálatokat ennek és a dunántúli területnek a tevékenységével kapcsolatban? Mikor és hogyan történt ez az összevonás? 1978-ban történt, amikor a dunántúli székhelyű termelő vállalat és a dunántúli székhelyű fúrási üzem egyesült, azzal együtt a fúrási üzem Kiskunmajsán működő részlege is hozzánk került. Az utóbbival együtt az abban a körzetben lévő 400 főt foglalkoztató szanki termelő üzemet is a mi irányításunk alá rendelték. Ez a szanki üzem gyorsan fejlődött, mert a kiskunhalasi mező beruházásai jelentős műszaki-