Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Trombitás István
volt. Sok újat kaptam. Az országban ez már az az időszak volt, amikor a tervirányításos rendszer kötöttségein lazítottak, a vállalati vezetők önállósága és lehetőségei bővültek. E tapasztalatokat is felhasználva, a megismert vezetési módszerek, fogások ismeretében alakítottuk ki a vállalat szervezetét, a működés rendszerét. Megkíséreltük például a lehetőségeken belül demokratikussá tenni a vezetői tevékenységet, növelni a vállalat dolgozóinak tájékoztatását. - Ez még nem jelentette azokat az alapvető változtatásokat, amelyek később valósultak meg? Azokra a változtatásokra, amelyekre utalsz a fúrással történt egyesítést követően került sor, a KFV megalakulása után. Az 1978. január 1-jei egyesítéssel kapcsolatos döntést az egyesítés előtt egy-másfél évvel korábban hozták meg. Akkor határozták el, hogy egy-egy integrált bányászati tevékenységet folytató vállalat legyen a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. Ekkor Bán Ákos volt a vezérigazgató Simon Pált követően, aki miniszter lett. A határozat arra vonatkozott, hogy a fúrási-kútjavítási tevékenységet kapcsolják össze a termelési tevékenységgel és a saját területükön ezek a vállalatok maguk határozzák meg a fúrási tevékenységet is, a termelés mellett. Még térjünk vissza a DKFV időszakhoz! Ahogy már beszéltünk róla, ekkor a fő feladat a C0 2-os termelési módszer üzemi alkalmazásához szükséges részletes tervezési feladatok ellátása volt. Elkészítettük az ütemezést. A tervezés során nagyon szerencsés adottságnak bizonyult, hogy Bálint Valér, aki az OGIL-ban a labor kísérleteket vezette - a vállalatnál volt, és csak 1975-ben ment el tőlünk. Akkorra a tervek elkészültek, a kivitelezés is elkezdődött. Ennek keretében fontos intézkedésünk volt, hogy a várhatóan magas színvonalú kivitelezési igényeknek megfelelően felfejlesztettük a csőszerelő-technológiai szerelő részlegünket, létszámban és minőségben egyaránt. A fejlesztést jórészt a vállalaton belüli létszám átcsoportosítással végeztük. Azért kellett így tennünk, mert erre a munkára akkor más kivitelezőt nem kaptunk volna. A csőszerelési és technológiai szerelési igények ugyanis az Alföld területén annyira megnőttek, hogy az OKGT a Mátraaljai Szénbányákat is jelentősen támogatta anyagilag, hogy erősítsék meg kivitelező-szerelő kapacitásukat - mert az olajiparon belül nem volt erre elegendő kapacitás. Olyan szervezet
