Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Szalóki István
Felelőtlenség lenne egy olyan testületről véleményt mondani, mely tagjait nem, vagy közülük 1-2 főt alig ismerek. Információim a sajtóban közöltekre hagyatkoznak: végzettség, kor, eddigi pályafutás, nyelvtudásra vonatkozik. Az új testület által a néhány hónap alatt meghozott intézkedéseket, törekvéseket, stb. - tehát ami alapján már minősíteni lehetne az Igazgatóság munkáját - szintén olyan mértékben ismerem, mint azt a nyilvánosság elé tárták, tehát felületesen. Felületesen, mert nem ismerem a szándékot, a „stratégiai elgondolásokat", - melyek nem tartoznak a nyilvánosságra. Abból indulok ki, hogy feltételezem: minden új vezető jó képességű, jó szándékú, tisztességes, elszánt a nemzeti olajvállalat eredményesebbé tételére. A MOL 1991. évi létrehozását követően kétszer volt kormányváltozás: 1994-ben és 98-ban. Mint a beszélgetésünk során már korábban említettem, teljesen természetesnek tartottam 94-ben is, hogy egy új kormány, ill. az azt megjelenítő tulajdonosi képviselő (ÁV Rt., ÁPV Rt.) olyan embereket delegált a legfontosabb pozíciókba - ilyenek: az igazgatóság elnöke és néhány tagja, a vezérigazgató és az általa kiemeltnek ítélt néhány vezetői poszt -, akikben maradék nélkül megbízik. Erre a bizalomra, ill. lojalitásra a mindenkori kormánynak véleményem szerint - a költségvetési pénzek gyarapítása mellett - (a MOL a legnagyobb befizető, ill. „adóbeszedő"!) azért van szüksége, hogy biztosítva lássa a gazdaságpolitikája megvalósításához szükséges energetikai alapokat. A MOL ebben kiemelt szerepet játszik! Nem értettem egyet a vezetők közül a kifejezetten olajipari szakmai vezetők „egy kalap alá vételével" az egyebekkel, t.i. hogy kell-e az olajipari szakmai képviselet az Igazgatóságban? Szerintem igen! Az előző évek eseményei alapján komolytalanul azt is válaszolhatnám, hogy van amikor kell, van amikor nem kell - az a „széljárástól függ"! 1994 végén fölöslegesnek nyilvánították az ágazatvezetők, vagy helyettük más szakmabeli jelenlétét az Igazgatóságban. Miután 1995-ben mindkettő személye változott, 1997-től ismét „szükséges lett" a jelenlétünk ugyanott. 1997. februárban - most már gondolom logikusan mondható, hogy „természetesen" - ismét kimaradtak az említettek, majd az év folyamán korábbi ágazatvezetői, vagy üzletcsoportvezetői funkci-