Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

- És senkiben nem merült fel, ismerve a megváltozott politikai körülményeket, hogy az OKGT és az egész igazgatótanács tevékenysége rövid időn belül megfog vál­tozni? Persze mindenki tudta, hogy az OKGT egyes vállalatai megszűn­nek, ill. összeolvadnak („CH-vertikum" vállalatai), a többiek (szolgál­tatók, stb.) és a közvetlen igazgatás, majd privatizálás alá kerülnek, de amíg a változtatás nem történik meg, addig a meglévő szervezeti sza­bályok szerint vinni kell a dolgokat. Ugyanakkor minden vállalat igye­kezett a saját érdekeinek megfelelően eljárni: a kikerülők minél töb­bet „jussolni" a közösből, a bennmaradok minél jobb pozícióba kerül­ni a leendő új helyzetben. Az a megtiszteltetés ért bennünket - az NKFV-t és személy szerint engem - 1991. június vége előtt, hogy az OKGT utolsó igazgatótaná­csi ülését az NKFV szervezhette meg. Egerben tartottuk. Ez egy ün­nepélyes „búcsú"-tanácsülés volt, ahol mint miniszteri biztos Subái Jó­zsef is jelen volt, mivel Zsengellér Istvánt 1991 elején nyugdíjazták. Az OKGT operatív irányítását a helyettesek végezték. - Számodra mit jelentett az OKGT­MOT váltás? Hogyan kerültél a MOL-ba? Az OKGT vállalatai között az NKFV és a DKV - mint a bányászat és finomítás legfontosabb képviselői is - meghatározó szerepet töltöt­tek be. Ezt a gazdasági eredményeik nyilvánvalóvá tették. Ezzel az IKM is tisztában volt. Az említett Rátosí-Szalóki-féle átszervezési ja­vaslatot sem személy szerint tőlünk, hanem mint a két legfontosabb vállalat akkori vezetőjétől kérték. A minisztérium elképzelései közel álltak a mi javaslatunkhoz. Ezen túlmenően kézenfekvő, hogy az átszervezés könnyebben valósítható meg, ha a két vállalat vezetőit közvetlenül bevonják az új cég irányí­tásába. Úgy döntöttek, hogy miután Rátosi elérte a nyugdíjkorhatárt, ő nyugdíjba megy, de az igazgatóság tagja marad. Sebestyén Béla ­Rátosi korábbi helyettese - képviselte a DKV-t, mint igazgatósági tag. Én, mint a legnagyobb bányászati vállalat vezetője megbízást kap­tam az igazgatósági tagságra. Az igazgatóság - minisztériumi, ill. tu­lajdonosi ajánlásra - tagjai közül választotta meg a két ágazatvezető vezérigazgató-helyettest. Az 1991. október l-jével létrejött MOL-ban én bányászati vezérigazgató-helyettes lettem. Dr. Teleki Pál volt az elnök, Subái József a vezérigazgató. Nekem

Next

/
Oldalképek
Tartalom