Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

egyéb érdeklődés, legyen az művészet, kultúra, teljesen kimarad az átlag amerikai életéből. Állítom, hogy az én elektromérnök végzettségű vezérigazgatóm az életében egy szépirodalmi könyvet nem olvasott el. Ott kint cl egy festőművész ismerősöm, Markos Lajos. A képeiről fotókat, katalógusokat készített. Kérdeztem, hogyan adja el a képeit, ki, hogyan határozza meg egy képn árát. Azt mondta: „Ez egyszerű. Gyártok képeket eladásra és festek képeket a magam örömére. Amit ténylegesen jónak tartok, azokból keveset adok el. Ha egy kereskedőnek adok el képet, megmérjük hány hüvelyk a széle- hossza és hét és fél dollár az ára egy négyzethüvelyknek. Ha ugyanezt közvetlenül saját magának veszi valaki, akkor ugyanígy mérve 14-15 dollár egy négyzethüvelyk. Akármilyen, akármit ábrázol." Általában primitívek. Nekik csak Amerika van, csak az a jó, ami amerikai. Van még a tengeren túl is valami, de az nem érdekes. Természetes, hogy azok, akik átjárnak Európába, azok már nem így gondolkodnak. Ezek kevesen vannak. Általában, ha jönnek ide turisták, azok eljutnak múzeumokba, kulturális létesítményekbe. Megint csak saját tapasztalatom: Drapp elnök-vezérigazgatóm fél életét Magyarországon tölti, éttermeken kívül az országban sehol sem volt. Vittem oroszokat is Amerikába. Ott a program éttermekből, fogadásokból, rodeókból és ilyesmikből állt. Nagyon jól ellátták őket. A legnagyobb leégés akkor volt, amikor azt követte az amerikaiak oroszokhoz történő viszontlátogatása. Jöttek asszonyostul. Az oroszok is nagyon készültek. Az első nap elmondták a programokat. Este mondják: „Nagy szerencsére a színházban a »Hattyuk tava« megy, megvannak a jegyek". Erre a vezérigazgató megkérdezi: „az micsoda? Az bennünket nem érdekel." Nagyon kellemetlen volt nekem. De ők így érzik jól magukat. Végül még egy pár szó: 1993-ban az angol vezérigazgató megjegyezte, reméli, hogy 94-ben nem készülök nyugdíjba, mert én a magyar törvények szerint akkor lettem volna nyugdíjképes. Azt válaszoltam, hogy nem, addig dolgozok, amíg az egészségem engedi, illetve, amíg látom az értelmét. így egyeztünk meg. Úgy alakult a dolog, hogy ez a vezérigazgató tavaly vált meg a cégtől, előtte bizalmasan nekem elmondta milyen indokai, tervei vannak, elhozta a kiválasztott utódját is bemutatni. Akkor már én is kezdtem