Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

tumokat, és megdicsérnek, de anyagi vonatkozásban csak akkor ismernek el, ha már a kasszájukban van a pénz. - A napi munkádért azért megfizettek. Nem? Természetesen. A javaslatunkban 1000 dollár szerepelt havonként, minden költséget fedeztek. Lakást nem kértem, mert itthon volt lakásom. Azt viszont nem tudtam, hogy az akkori rendeletek szerint, amikor megkaptam az engedélyt, hogy amerikai céggel szerződhetek, a munkáltatói jogot a magyar Pénzintézeti Központ gyakorolta. Ok határozták meg, hogy mennyi lehet a fizetésem. Akkor a PK azzal az indokkal, hogy ez aránytalanul sok fizetés (1987-ben), leredukálták. Az OKGT-ben akkor 14 ezer forint volt az előző fizetésem. 22.500 forintot engedélyezett a Pénzintézeti Központ. Ez a PK szabályozás 1990-ig működött. Amikor az említett nagy üzlet létrejött, akkor azt a bizonyos kocsit kértem pénz helyett. Egész alkalmaztatásom során a cégem nagyon tisztességesen megfizetett. - Ezzel az említett üzlettel az egész orosz piac lehetősége kimerült, vagy volt egyéb is? 1993 tavaszáig továbbra is a cég budapesti képviselet-vezetőjeként dolgoztam. Hogy világos legyen, én teljesen az amerikai cég alkalmazottja voltam és vagyok most is. Azonban, amikor létrejött a szovjetekkel a vegyes vállalat, az alapállás az volt, hogy a jövőben a Moszkvában gyártott termékeknek az értékesítése lesz a feladat. Az elején teljesen kész berendezéseket szállítottunk Moszkvába, hogy gyakorolják a munkát. Ezeket szétszedték és újból összerakták, úgy kerültek értékesítésre. Aztán 1993 tavaszán tagadták meg az oroszok az utolsó részlet 30% - kifizetését, miután a régi változat gyártását önállóan megkezdték, de az eredeti minőséget nem tudták elérni. -Az amerikaiak hogyan reagáltak arra, hogy nem fizettek? Előre bocsátom, hogy az amerikai kereskedelmi szokások még ha nincsenek is leírva - ott nagyon kevés dolgot szabályoznak a törvények -, kialakulnak, és ezeket nem szabad megszegni. Egészen mások a szokások, mint Európában. A problémák a mi esetünkben akkor keletkeztek, amikor közvetlen egymással tárgyaltak az oroszok és az amerikaiak. Általában én közvetítettem a két fél között, mindkettővel külön tárgyalva, aztán a mondottakat a helyi gyakorlatnak megfelelően tálalva.