Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

dást. 1974-ben indult meg a tényleges felkészülés és 1975-ben elkezdtük a kinti munkát. Arról nincs tudomásom, hogy a döntés előkészítése során milyen műszaki, gazdaságossági vizsgálatokat végeztek. A műszaki programokat természetesen a szovjetek készítették el. Viszont a magyar vonatkozású kihatások vizsgálatáról nem találtam később semmit. Azt tudom, szovjet körökből is, hogy ebben az időben a szovjetek már nagyon határozottan felszólították a KGST tagországokat, hogy a részükre szénhidrogén, ill. elektromos energiát termelő és szállító berendezések beruházásaiban az igénnyel arányosan vegyenek részt. Feltételezésem szerint a részletes hazai gazdaságossági vizsgálatok helyett csak egy becslés előzte meg a kormánydöntést. Ez azért is valószínű, mert amikor kb. az építés felénél jártunk, akkor kezdték itthon magasabb körökben feszegetni, hogy vajon helyes volt-e ebbe az egész beruházásba nekünk beszállni. Különben személyes tapasztalatom is volt, hogy ennek a munkának itthon elég sok ellenzője volt. Különben jellemző módon, az orenburgi építésnél - köszönhetően Huszár akkori miniszterelnök-helyettesnek, meg néhány külkereskedőnek -, amikor mi már megvettük a vezetéképítéshez szükséges öszszes különleges gépet, az amerikai automata hegesztő-gépsorokat, akkor hoztak egy döntést a hátunk mögött - Szekér Gyula tudta nélkül - hogy Magyarország nem épít csővezetékvonalat, csak kompresszorállomásokat és a szükséges egyéb kiszolgáló létesítményeket. Ez rendkívül súlyos hiba volt, hisz a szovjet belső árrendszer alapján a legjobban fizető munka éppen a vonalépítés (csővezeték) volt. Ebből tehát kimaradtunk, helyette a lényegesen rosszabbul fizető kompresszorállomásokat és a polgári létesítményeket építettük. Egy 1983 évi vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy az orenburgi munka elvégzése még így is jelentős gazdasági pozitívummal zárult, az egyéb energiahordozók előállításának, beszerzésének költségeihez viszonyítva. Az Állami Fejlesztési Intézetet - amelynek a vezérigazgatója Havas Péter volt - bízták meg a munka finanszírozásának bonyolításával, gazdasági és pénzügyi ellenőrzésével. Havas Pétertől tudtam meg, hogy előkészület alatt áll egy olyan kormánydöntés, amelynek alapján nem szabad ezt a munkát - gazdasági okok miatt - tovább folytatni.