Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Barabás László

schillinget keresett, állás esetén ekkora veszteség keletkezett volna. Illendőségből utólag felhívtam a külker vállalat illetékes főosztály vezetőjét és tájékoztattam a fentiekről. Fel volt háborodva hogyan mertem ezt tenni, nincsen jogom ilyenre. Csúnyán összevesztünk. O is a miniszterhelyettesre hivatkozott, megkérdeztem kihez, hová kell mennem, mert nem létezik, hogy ne értsék meg az egyszerű matematikát. Nem jutottunk zöldágra. A riportjában Subái József is említette, hogy a Chemokomplex miatt milyen nehéz volt a munkavégzés külföldön, ez nálunk is így volt. Példa arra, hogy milyen különbségek voltak: A külkereskedelmi vállalat kinti megbízottja főleg adminisztrált, amíg a mi embereink, akik kint dolgoztak a sivatagban, és vezető mérnökünk velük együtt kint lakott lakókocsiban a sivatagban, addig a külkeres a városban villalakásban lakott, magával vihette a családját, új Mercedesre kapott pénzt, hogy Kuvaitban megvegye, ugyanakkor a mi műszaki vezetőnk, aki termelte a devizát egy használt gépkocsit kapott. Az ipari alkalmazottak teljes lebecsülését jelentette ez. A munka kezdete után - beleértve a műszaki vezetőt is - csak egy év múlva jöhettek szabadságra a kint dolgozók. Ugyanakkor a nyugati cégek dolgozói hathetente utaztak haza. A külker megbízottaknak mindig találtak valami ürügyet, aminek alapján évközben többször is hazarendelték őket. - Változott ez valamit? Később javult, de végleges változások mostanában következtek be. Bebizonyosodott, hogy semmi szükség nincs ott külkervállalati alkalmazottra, elegendőek a mi embereink. Kezdetben gondot okozott, hogy még a vezetőink sem beszéltek angolul. - Milyen gazdasági nehézségek voltak? A legnagyobb gondot a gazdasági rendszerünk hibája okozta. Hajtották a mennyiséget az állami iparban, így nálunk a fúrásnál is. Tudom, hogy a geológusoknak nem egy esetben meg kellett alkudniuk azért, hogy további fúrási pontot tűzzenek ki, mert a fúró vállalatoknak a prémium feladata, a tevékenységek értékelése a lefúrt méterek mennyisége után történik. Ez sok vitára is okot adott, mert a kitűzés előkészítése nem volt megfelelő. Erről a kérdésről érdemes egy kicsit részletesen beszélni. Például 1940-ben 53 ezer métert fúrtak Magyarországon, 1962-ben 483 ezer métert. Óriási szám! Ebből a Dunántúlon 271 ezer métert fúrtunk.