Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Juratovics Aladár

Algyő Komócsin Zoltánnak, a Központi Bizottság titkárának és Apró Antalnak sokat köszönhet. Aprónak józan magyar paraszti észjárása volt, és érzékelte Algyő jelentőségét. Komócsin Zoltán, habár nem foglalkozott gazdasági ügyekkel, de nagy súlya volt a jelentős döntésekkor. Rendkívül segítőkész volt Algyő fejlesztési feltételeinek megteremtésében, Ő mindig tájékozódott. Volt eset, amikor pénteken délután leszólt, hogy másnap jön - ne szóljak senkinek, ne legyen protokoll, tájékozódni akar. Másnap reggel megérkezett. Először leültünk, kikérdezett hogyan állunk, van-e valahol segítségre szükség, kit mozgasson meg, stb. Az ilyen látogatások aztán egyre szaporodtak. Mindenki járt ott Kádár Jánoson és Biszku Bélán kívül: a köztársasági elnök, a miniszterek, helyetteseik, pártvezetők, stb. Ezeknek a látogatásoknak megvolt a forgatókönyve: Megérkeznek, fogadja őket az OKGT vezérigazgatója, a vállalat igazgatója, főmérnöke, jómagam és valamelyik vállalati párttitkár. Elhangzottak a tájékoztatók, kérdések - válasz, üzemlátogatás és ebéd. Hamar rájöttem, hogy nem célszerű mindig ugyanazt a szöveget mondani. Volt ötféle szövegem: Egy a hazai felső vezetésnek, egy a nyugati látogatóknak, egy a keleti látogatóknak, külön más a szakembereknek, és végül egy általános szövegem. Amikor ez nem jött be - például lejött egyszer Pőcze Lajos a KISZ első titkára, és én elkezdtem a „politikus" - szöveget. Belekérdezett, - hogy mennyi a stabil gazolin forráspontja, milyen hőmérsékletek vannak a leválasztó toronyban. Erre átváltottam a szakszövegre. Nekem csak fúrta az oldalamat, ki lehet ez az ember. Megkérdeztem tőle az ebédnél, mi a szakmája? Kiderült, hogy vegyészmérnök. A látogatások, azon túl, hogy segítettek egyes, menetközben adódó problémák megoldásában, nekünk helyieknek jelentős erkölcsi elismerést is jelentettek. Ezek sokat számítottak abban, hogy olyan gyorsan felépült az üzem. Gyakorlatilag minden anyagi igényt, ami a beruházásokhoz, üzemeltetéshez kellett, megkaptunk. Nem volt soha pénzhiány. Persze mindenki egy kicsit más természetű volt, - mogorva, mint a Nyers Rezső, a másik nem szólt semmit, pl. az Óvári. Történet: 1967ben még a legelején tartottunk a munkának, lejött Kállai, a miniszterelnök. Tájékoztattuk a tervekről, megmutattuk az elkészült