Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Hangyál János

lényeges, hogy emberi kapcsolat legyen közöttük. Én szerettem az ütközéseket elkerülni, de néha kellett ütközni. Ez nem jelentett semmit. Nem egyformák az emberek, másképp látják a problémát. A másik, hogy az olajipari történelemben az adott időszakoknak meg voltak a sajátosságai, amelyek nem azonosak. Sokszor mások a lehetőségek, más a szervezet, más a mentalitás. Sokszor okozott kellemetlenséget nem a közvetlen főnökeim magatartása, hanem az O főnökeik ráhatása. Ezalatt értek minisztereket, helyetteseket vagy akár miniszterelnök-helyettest. Olyan is volt - sajnos - amikor velük kellett ütközni, de ennek sosem volt következménye. Az a munka, amit én csináltam, olyan reflektorfényben volt, hogy erre mindig sokan odafigyeltek. Azt nem szerettem soha, ha valaki valamit nem ismert de véleményt mondott a dologról, és azt hozzá nem értés alapján mondta. - Van egy tevékenység, amiről még nem beszéltél. Az egyesületi munka. Erről is szóljál, pár szót légy szíves! 1974 a fordulópont, akkor kerültem a központba. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályának Placskó József volt az elnöke. O kikerült Orenburgba. Engem kértek fel, hogy vállaljam helyette a tisztséget a választásig, ahol én lettem az utód, egészen 1994-ig. Gyakorlatilag 20 évig voltam a szakosztály elnöke. A mostani választások során kértem, hogy szeretném már abbahagyni. A jelölő bizottság ezzel egyetértett, és így megválasztották Ősz Árpádot. Ugyanakkor az OMBKE alelnökének jelöltek, most ezt csinálom. A kollégák, akik tudták, hogy nagyon elfoglalt vagyok, maximálisan segítettek, hogy a terhet levegyék rólam. Színvonalas rendezvények sorozatát szerveztük, ami nagy dicséret volt a rendezőknek, résztvevőknek egyaránt. Azt mondhatta az ember, hogy a szakosztály elfogadható szinten működik. - Nagyon köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és eljöttél beszélgetni.