Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Hangyál János

- Ha végig nézed ezt a 38 esztendőt, - közel negyven évet - mi volt az a feladat, amit a legjobban, legszívesebben csináltál? Erre nagyon nehéz válaszolnom. Akkor lennék legközelebb az igazsághoz, ha azt mondanám, hogy mindig az, amit az adott időszakban kellett csinálnom. Inkább azt mondanám, hogy nagyon kevés olyan megbizatásom volt, amit nem szívesen csináltam. Voltak ilyenek is, de meg kellett csinálni, egy vezetőnek ilyen feladata is van. A legnagyobb munka a pusztaföldvári mező kialakítása volt. Nem volt kis feladat a Testvériség vezeték üzembehelyezése. Abban már mint központi dolgozó vettem részt. Nem volt könnyű az Adria vezeték bekapcsolása. Aztán az üzembehelyezés után pár évvel megszűnt rajta az olajszállítás. Nekem volt egy olyan elképzelésem, hogy abból a több száz km hosszú vezetékből ki kellene üríteni az olajat. Ebben nem akartak partnereim lenni, de végül mégis megcsináltuk. Nem szívesen emlékszem vissza arra - még az orosházi tevékenységem során - amikor a pusztaföldvári mező gerincvezetéke kilyukadt. Tél volt, és pillanatok alatt képződött egy hatalmas olajkifolyás. Két lehetőség volt: vagy megcsináljuk pár órán belül, vagy leállunk, és nyárig nem lehet mit csinálni. Akkor kilapátoltattam az olajat a vezeték körül, ami nagyon nehéz volt a fagyott talajban. Az embereknek elmondtam miről van szó, egy önként vállalkozó hegesztő vállalta a munkát, akinek én voltam a segítője. Mind a kettőnkre kötelet köttettem, sok ember fogta a kötél végét. Lementünk és meghegesztettük a vezetéket, én fogtam a tűzoltókészüléket, oltottam a begyulladt helyeket. Sokáig nem értették az emberek, hogy miért nem küldtem le mást. Úgy éreztem, hogy nekem az a dolgom, hogy ilyenkor én vállaljam. Ezek olyan dolgok, amelyek jellemzőek ebben az iparban, ezekre nem szívesen emlékszem vissza. - Neked alkalmad volt ezalatt az idő alatt több főnököt kiszolgálni. Hogy minősíted az egyes főnökeidet mint munkatársat? Azt hiszem Bese Vilmos volt az első és Szabó György az utolsó. Erre szintén nagyon nehéz válaszolni, mert nagyon eltérő típusúak, magatartásúak voltak. Megismertem Besét, Bánt, Zsengellért, Subáit és végül Szabó Györgyöt. Nehéz az összehasonlítás. Meggyőződésem, hogy mindegyik kivétel nélkül valójában jó volt. Az a felfogásom ma is, hogy a főnököknek, beosztottaknak együtt kell dolgozni és nagyon