Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bán Ákos

DR. BAN AKOS okleveles olajmérnök A beszélgetésre 1995. július 14-én Zalegerszegen, a Magyar Olajipari Múzeumban került sor. Dr. Bán Akos életútját röviden a következőkben foglalta össze: - Erdélyben, a Kolozsvár melletti Szucsákban születtem, 1927-ben. Anyai nagyapám Verespatakon főaknászként dolgozott az aranybányában, apai nagyapám pedig kőfejtő volt. Édesapám jó ideig dolgozott az Egeresi Szénbányáknál raktárosként. 1933 vagy 1934-ben, amikor a magyarokat elbocsátották, ő is sorra került, és végkielégítést kapott. Később kereskedelemmel, földműveléssel foglalkozott. Erdélyben érettségiztem, a Kolozsvári Református Kollégiumban, 1946-ban. Mivel abban az időben Romániában nem volt magyar nyelvű műszaki egyetem és a négy év alatt heti két órában a román nyelvet tökéletesen elsajátítani nem tudtuk, 1946. augusztus 20. után öten átszöktünk a zöldhatáron Magyarországra. A Kultuszminisztérium egyik főtanácsosának ajánlólevele alapján vettek fel a műegyetemre - felvételi vizsga nélkül - mind az ötünket. - Kik voltak a társaid? Kozma Miklós, a TRANSELEKTRO jelenlegi elnöke, korábban vezérigazgató, azelőtt kölni kereskedelmi tanácsos. Pataki Béla, aki a GANZ MÁVAG-ban dolgozott, később szakszervezeti bizalmi lett. Ferenczi Miklós Nyugatra ment, még az 1948-as időkben. Aztán Miklós Viktor, aki elektromérnök lett, és a Villamosipari Kutató Intézetben dolgozott. Jelenleg mind nyugdíjasok vagyunk. Az 1946-47-es év nagyon nehéz volt. Népi kollégiumban laktam, romeltakarításon dolgoztam és vagonokat raktam ki pénzért. Ezzel próbáltam fenntartani magam, de a tisztességes megélhetéshez szükséges pénzt így sem tudtam biztosítani. Ösztöndíjat ajánlottak fel, ha elmegyek a Szovjetunióba. Nem tudtam oroszul írni, olvasni, beszélni. Miután a műegyetemen egy évet sikeresen elvégeztem, elfogadtam ezt az ajánlatot. Úgy láttam, hogy rosszabb nem lehet a helyzet annál, mint amiben voltam.