Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

elő különböző olajpárlatokból. A feladatom az volt ebben a széles mun­kában, ahol az egyik aspiráns parafinokat oxidált, a másik aromásokat, a harmadik nafténeket, én olefineket oxidáltam, hogy telítetlen zsíralko­holokat állítsak elő. A munkát végigcsináltam, a disszertációmat meg­védtem, aztán 1959 tavaszán hazajöttem. - Az 56-os dolgok nem voltak érdekesek kint? Inkább idegesítők és nyugtalanítóak voltak, mint érdekesek. Én diák­szállóban laktam, ahol a legfelső két szinten laktak a külföldiek; csehek, lengyelek, németek, kínaiak, mongolok, románok, szóval sok nyelven értettünk. Reggeltől estig és sokszor estétől reggelig hallgattuk a rádiót, ahány adó annyiféleképpen beszélt. Zavaros kép volt előttünk. A Pravda kezdettől fogva ellenforradalmi megmozdulásról írt, a Magyar Rádió hol így, hol úgy beszélt. Teljes bizonytalanságban voltunk, mert nem tudtuk, hogy otthon mi a helyzet. Decemberben hazajöttem szabadságra. A csa­lád Mohácsra ment a feleségem szüleihez. Az első gyerek már megvolt. Nem is volt könnyű három évre elmenni, a feleségemet és a gyereket itt hagyni. Végeredményben ez közös megegyezéssel történt, mert amikor nekem az ajánlatot az Akadémián megtették, egy hetet kaptam a válasza­dásra. A feleségemnek elmondtam, hogy van ez a lehetőség és én azt fogom válaszolni rá, amit Te mondasz. Múltak a napok, erről a dologról nem beszéltünk, aztán a hatodik napon azt mondta a feleségem, hogy mondj igent. Hosszú téli szabadság után tértem vissza Moszkvába, és folytattam az aspirantúrát. A védés után visszajöttem, és el akartam menni dolgozni a Varga-tan­székre. Akkor már Korach Mór volt a tanszékvezető. Elmentem hozzá, aki nagyon szívélyesen fogadott, és alkalmazott volna a tanszéken. Két nap múlva közölték velem, hogy a tárcaközi bizottság engem a Nehézi­pari Minisztériumhoz osztott be, és ezt a döntést megváltoztatni csak akkor lehet, ha én kezdeményezem a változtatást. Nem kezdeményez­tem, mert Szekér Gyula miniszterhelyettes azt mondta: „Hogyha hoz­zánkjössz, akkor lakást is kapsz!" Az Akadémián meg azt mondták, hogy reményét sem látják annak, hogy tudnak lakást adni. Ez eldöntötte ezt a kérdést. A Nehézipari Minisztérium ajánlatát fogadtam el. Néhány nap­pal később Szekér Gyula közölte velem, hogy a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetben fogok dolgozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom