Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

amelynek volt egy árhivatali, egy tervhivatali és pénzügyminisztériumi tagja. Ezek egymással veszekedtek, és akkor ott jöttek elő a problémák. Ebből a szempontból Rieb László - a bizottság vezetője - ügyes ember volt, jól összefogta ezeket a szervezeteket. Hát én úgy gondoltam, hogy célszerű ezekről a dolgokról beszélnem. - Még volna kérdésem: Te együtt dolgoztál ezalatt a hosszú idő alatt sok vezetővel, Ruedemanntól Zsengellérig. Hogyan tudtál együttműködni, milyen kapcsolatod volt velük? Az első vezérigazgató Bese Vilmos volt. Előtte az olajipari minisztériumi főosztályvezető volt Csabai István. O egyszerű ember volt. Kicsit sajnáltam, amikor Szekér Gyula (miniszterhelyettes) '56-ban megmondta neki, hogy felmentik. Összeroppant. Mint embert sajnáltam. Ő a miniszteri pártbizottság fegyelmi bizottságának az elnöke is volt. Bese olyan szempontból volt nagy nyereség, mert látszott, hogy a Vörös Akadémián jó indítást kapott. Azzal a mondattal kezdte működését: „Elvtársak, először mindent alaposan megtárgyalunk, aztán döntünk." Az elején jó volt vele együtt dolgozni, akkor egyszerű ésszel jól gondolkodó, józan ember volt. Az emberi hibákat, mint gyűlölködés, kerülte. Alapjában humánus ember volt. Aztán később rossz hatás alá került a helyi párt és szakszervezeti vezetők részéről. Amikor MASZOLAJ lettünk, először miniszterhelyettest csináltak belőle, majd minisztériumi, bányászati főosztályvezető lett. Ezt követően a Központi Földhivatal elnöke lett, aztán visszajött a Trösztbe, vezérigazgatónak. Mégis ott érezte magát legjobban. Mikor először jöttünk össze 56 után, ő mint a KFH elnöke, a „munkatárs" megszólítást használta. Átállt az ottani gyakorlatra. Nekem akkor Lendvai László mesélte, - aki a Trösztben személyzeti vezető volt, azóta meghalt -, hogy az Öreget vissza kell hozni a Trösztbe, mert részben kikészítik, ha ott hagyjuk, másrészt ő elégjói ismeri az olajipart. Kérdezte a véleményemet. Mondtam, hogy én is egyetértek ezzel, így került vissza. Őt az 56-os dolgai miatt fúrták. Ezért igyekezett az új körülményekhez igazodni. Például kifogásolta a „magyar" jelző használatát. Én akkor azt akartam, hogy a nevünk legyen - Magyar Kőolajipari Tröszt. Ezt feleslegesnek tartotta. Pedig akkor lett a Magyar Alumíniumipari Tröszt, Magyar Villamos Művek. Akkoriban volt ez, amikor ilyen jelszavak voltak; „Aki magyar, velünk tart! Micsoda gyalázat! stb." -