Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

Inkább beutal egy jó pártüdülőbe, - pihenjek egy hétig - és majd addig kér valamilyen időhalasztást. Aztán megígérte, nem lesz semmi baj, megbeszéli Gerővel, és engem nem fognak többet zaklatni. Ebben maradtunk, de azért végig bizonytalan voltam. Végül azzal támogattak meg, hogy amikor ez az egész tárgyalássorozat befejeződött, kaptam egy kitüntetést, és kaptam 2 hétre Galyatetőre a feleségemmel együtt egy beutalót. Mikor 1957-ben itt járt Hruscsov, akkor egyszer megint áthívott Antos. Szokásom szerint megkérdeztem, mit vigyek? „Semmit mondta, - csak jöjjek". Átmentem. Akkor már elég rossz állapotban volt - gyomorfekély gyötörte (abban is halt meg) -, ott ült, és régi szokása szerint gesztenyepürét evett, nekem is hozatott egy adagot. Barátságosan kérdezősködött, hogy vagyok stb. Nem tudtam, mire vélni a dolgot, végül nagy nehezen mondta: „Tudja, miért hívtam?" „Nem." - mondom. „Tudja, itt járt Hruscsov elvtárs (szovjet miniszterelnök), és a tárgyalási pontok között szerepelt a kérdés, mi okozta itt a nagy szovjetellenességet '56-ban, ami a forradalomban kirobbant. Az egyik ilyen pont többek között a MASZOLAJ átvétele volt. Akkor Hruscsov azt mondta: „Ezt az adósságot azonnal el kell törölni" - szóval, elengedte az egészet. Tudom, maga is sokat küzdött érte, azért hívtam, hogy ezt megtudja." Ez volt az egész ügy befejezése. Még talán azt kellene elmondanom, hogy '68-ban jött az új gazdasági mechanizmus. Valahogy azt éreztem ezekkel a régi vezetőkkel való kapcsolataim alapján, hogy most valóban eljött az az időszak, amikor lehet egy nagy gazdasági egységben együtt gazdálkodni. Nem az addigi kis vállalatokban. És ez valósult meg akkor részben az OKGT-nél (Országos Kőolaj és Gázipari Trösztnél) is. Gyakorlatilag az új mechanizmusban elfogadták azt - átmenetileg -, hogy tröszti szintű gazdálkodást lehet folytatni. Ez rengeteget számított. Ez azt is jelentette, hogy pl. több 100 milliós forgóalapot tudtunk felszabadítani azáltal, hogy belső árakat csináltunk, vagyis a trösztön belül a vállalatok egymás között olyan áron számoltak el, hogy önköltség + egy kis nyereség. Végén a nagy nyereség az értékesítésnél, az ÁFOR-nál csapódott le, de ebből a nyereségből az egész tröszt összes vállalata részesült, tehát az is, amelyik nem termelt nyereséget - pl. a fúrás. Minden tröszti vállalat kapott ebből, és ez nagyon jól bevált. Amellett mentesül-