Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

dóan szidott bennünket, hogy nem hozza a tervet ez az ágazat. Volt ezen kívül a mihályi üzemmel kapcsolatban egyszer egy botrány is, - akkor kaptam életemben az egyetlen fegyelmit - a minisztériumban. Elmondom ezt is, mertjellemző az akkori viszonyokra: Rendelet, amely szerint egy üzem csak akkor veheti fel a bérösszegét a MNB-ból, ha teljesíti a tervét. Ha túlteljesíti, akkor többet vehet fel, aki lemarad, az nem veheti fel az esedékes bérösszeget. A mihályi üzem lemaradt, mert nem vitték a szénsavat - hideg nyár volt, nem fogyott a fröccs, a sör, az üdítőital, és így nem kellett szénsav. Kétségbeesetten jött fel hozzám a párttitkár és az igazgató, hogy nem mehetnek haza, mert megverik őket a munkások, ha nem tudnak bért fizetni. Ilyen esetben a bérkifizetéshez miniszter-helyettesi engedély és aláírás kellett. Én beadtam az igényt. Akkor Tihanyi miniszter-helyettes volt illetékes, és ő borzasztóan szidott, otrombán kiabált: „Hogyan merik éppen most javasolni a bérkifizetést, amikor nem teljesítik a tervet" stb. Mondtam neki: „Tihanyi elvtárs, értse meg, ez nem olyan, mint egy selyemgyár, vagy egy edénygyár, hogy most kevesebbet termeltek, és ezért kevesebb bért kapnak. Amit nem termeltek ki a földalatti telepről, az ott maradt a földben. Nem azért nem termelték ki, mert nem akarták, hanem mert nem vették meg - különben hová tegyék?" Hőbörögve ordított velem, és visszavágta az előterjesztést. Erre mondtam: „Hát pedig én akkor beküldőm ezeket az embereket magához, és mondja meg nekik, mert én ilyen ostobasággal nem járatom le magamat, de nem járatom le a minisztériumot sem. Ezek az emberek ott értik, hogy miről van szó, csak maga nem akarja megérteni." Kérlek szépen, a munkásokat már tényleg be akartam küldeni hozzá, amikor jött a titkárnő, aláírva hozta az engedélyt. Másnap kapok egy értesítést, hogy fegyelmi elé állítanak emiatt. Lezajlott a fegyelmi, kihallgattak engem is. Nem felejtem el, egy Görgényi nevű jogász volt a fegyelmi bizottságban, aki később az ügyvédi kamarának lett a titkára vagy elnöke, aztán volt egy Nagy Pál nevezetű tag, aki amolyan titkos ember volt. Behívtak, aztán Görgényi nagyon rendes volt. Mondta: „Hát te, aki az udvariasság mintaképe vagy, hogy lehet, hogy így kiborultál?" Elmondtam nekik az esetet. Az elnök valami ezredesi rangban volt, kérdezte,