Csath Béla szerk.: Zsigmondy Béla 1848-1916 (MOIM Közleményei 9; Zalaegerszeg, 1998)

mederbe azáltal, hogy a törvényhatóság mondja ki az artézi kutak fúrásának engedélyhez kötését. Sajnos sem az életrehozott mérnöki szolgálat osztogatta jó tanács Farkass Kálmán vezetésével, sem Bethlen intézkedései (fúróberendezések alkalmazása, tanulmányok elkészítése a Földtani Intézetben) nem jártak sikerrel az állandó szaporodó kutak száma az 1892. november 27-i 58.943A/-16/1892 sz. FM rendelet kiadására késztette Bethlen András minisztert, melyben intézkedett az új kutakat fúrandó községek, városok segítségadására. Zsigmondy a későbbiekben két alkalommal nem tudta megszerezni a kútfúrási munkát. Előbb Makón, ahol a várossal kötendő szerződését a képviselők megfellebbezték, majd újból jelentkezett módosítással, de a csökkentett árajánlatot is túl drágának tartották, és a tanács Soós Károllyal kötött szerződést. Nagy küzdelem folyt a kecskeméti vízmű létesítése céljából 6 db artézi kút munkáinak elnyeréséért, bár Zárka Elemér budapesti mérnök mindent elkövetett, hogy Zsigmondy kapja meg a kivitelezési munkát, a törvényhatósági bizottság Leféber és Beck társvállalkozónak ítélete a munkát. Egyre erősödött a konkurencia harc. Ehhez járult még az a jelenség is, hogy a városok, községek pályázatot hirdettek a kút létesítésére, melyek már kemény feltételeket szabtak a kivitelezők részére. A túrkeveiek előírták: "hogy a kút 24 óránként 0,5 m magasságban a föld felszíne felett mérve legalább 50.000 I jó minőségű egészséges ivóvizet kell hogy szolgáltasson. Ha erre a vállalkozó bármely oknál fogva képtelen lenne, úgy az összes teljesített fizetéseket visszatéríteni tartozik". Zsigmondy a kutat sikeresen el is készítette (236 m, 152.000 l/d, +3,22 m) A karcagi kút elkészülte után a helyi lap így írt: "Folyva-foly, zuhogva ömlik a szemnek, a szájnak és az emberi szervezetnek egyaránt kívánatos gyönyörű tiszta víz." (400,59 m, 162.000 l/d, 22 °C) 1892-től Budapest Kőbányán "Vízutáni" fúrások sorozatát