Csath Béla szerk.: Zsigmondy Béla 1848-1916 (MOIM Közleményei 9; Zalaegerszeg, 1998)

Hazánkban a XIX. század nemcsak a reformkorban termelt ki jeles magyarokat, hanem a dualizmus korában - vagy ahogy Nemeskürty István találóan megjegyezte "a kőszívű ember unokáinak korában" is számos kiemelkedő egyéniség szerepelt a hazai közélet majd minden területén. Közülük különösen azok emelkedtek ki, akik szellemi felkészültségüket műszaki készségüket és egész életpályájukat egybe tudták kapcsolni a társadalmi haladás ügyével. Ezek között találjuk Zsigmondy Vilmos okleveles bányamérnököt is, aki hazánkban az artézi kútfúrásokat sikeresen megindította. Vízügyi műszaki múltunk XIX. századi fiatalabb nemzedékének kimagasló alakjai között ott találjuk Kvassay Jenő kortársát, Zsigmondy Bélát is, aki Zsigmondy Vilmos unokaöccseként az alföldi városok ivóvíz gondjait nagymértékben csökkentő kutak készítőjeként vált országos hírű szakemberré. Hősünk 1848. március 7-én, - a neves ügyvéd Zsigmondy Pálnak legidősebb fiaként - Pesten született. Középiskolai tanulmányait ugyanitt végezte, majd az 1867-68-as tanévben felvették a zürichi Eidgenössisches Technikumba, ahol a "gépészműtani" szak hallgatója lett. Zsigmondy Béla a tantervben előirányzott kötelező tantárgyakon kívül - nagybátyjának hatására - az 1868-69-es évtől kezdve a kor kiemelkedő geológusától, Gustav Adolf Kenngott-tól geológiai, ásványtani és kőzettani előadásokat is hallgatott, amint azt Zsigmondynak az 1870. augusztus 13-án kelt végbizonyítványa is tanúsítja. A következő előadásban tekintsük át, miként sáfárkodott itthon Zsigmondy Béla a Zürichben hallgatott geológiai ismeretekkel.