Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Szittár Antal

nagy nyomásokat igénylő szisztémát. Sok-sok tapasztalat kellett, amíg idáig eljutottunk. - Akkor a gondolkodásmód teljesen elmaradott volt, nem volt semmi tapasztalat ilyen tárolók vonatkozásában? Egyáltalán nem lehet kritikával illetni azokat, akik akkor dolgoztak, akkor az volt az igény, hogy viszonylag sűrű gáztalan olajat minél többet, minél hamarabb termeljünk ki és minél olcsóbban. - A tárolómodellel kapcsolatban nagyon sok vita volt. Véleményed szerint Nagylengyelben lehet készletet meghatározni? Mindig is izgatott, mert megfoghatatlannak éreztem ezt a kérdést. Kőzetfizikus voltam, a készletmeghatározáson sokat fáradoztam, hogy legyen az hagyományos vagy a Dedinszky és az interferencia módszere, de készeletet nem lehet meghatározni. Próbáltuk megközelíteni Dedi adatait, átvéve azzal, fúróhaladássebesség, fúróesés, barlangméret, stb. vettük figyelembe. Zónák kijelölése karsztos alapon, elvben is sok szubjektivitás van, ha kiszámolnánk a készlet hibáját, olyan tág határok lennének, hogy irreális lenne. Megpróbálkoztunk Megyeri Miska módszerével is, a pulzációs interferencia mérésekkel, amelyek révén áteresztőképességet, és a tárolóképességet lehet meghatározni. Itt azonban a segédadatokban lehet elveszni. Az olaszok megvették tőlünk a 80-as évek elején a I, IV, és a VIII-as blokknak a művelési tapasztalatait. 250.000 dolláros üzlet volt, rengeteg tapasztalatot kaptak nagyon megérte nekik. Ez ellen személyesen tiltakoztam, mert nem ez lett volna az üzlet, hanem az, ha mi oda be tudunk szállni, és szélesebb körben hasznosítani tudjuk a tapasztalatainkat. A pillanatnyi kis haszonért eladtuk a nagy lehetőséget. - Alapjában az egész mai művelésnek és geológiai képnek a kialakulása alapvető problémakör volt éveken keresztül. Szenvedő alanya voltam annak az áldatlan belharcnak, ami a geológiai berkekben folyt Dedinszky János és az összes kollega között. Amikor bekerültem Kanizsára, János is odakerült az OGIL-ba, és megpróbáltuk rászorítani, hogy fel kéne dolgozni és rendszerezni a sok adatot. 1972-ben volt egy értekezlet, ahol Jancsi ismertette a karsztos kavernás koncepcióját, de nem akceptálták akkor. Nyilván erről te is tudsz. Egy-két évvel az üzemi sikertelenség után fogadták el. Én úgy látom, - ebben vagy megerősítesz vagy nem - hogy végeredményben ez a koncepció az aminek alapján az egész szisztémát működtetitek, tehát geológiai koncepcióra gondolok. így van? Tehát