Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Dedinszky János

mérésekre is. Ebben az összes repedezett vacakban mással nem lehet dolgozni, csak ezekkel a magvizsgálatokkal. A másik hiba a következő : a magam részéről az adatok felhasználását megvizsgáltam. 5-6 millió adat volt, ebből kb. 1 millió került feldolgozásra, a másik 4 millió feldolgozás nélkül szemétbe ment, nem kellett senkinek. Nem kellettek az alaplapok, a mérési anyagok és végeredményben ez egy hatalmas munka volt, és óriási pénzbe került. Hozzájön még, hogy országosan a mezők 20-30%-a repedezett, és még ma sincs ehhez megfelelő elmélet, vizsgálati módszer. Ami volt és van, azt nem alkalmazzák. Azért nem kell, mert abban a körben az országos készletek alapvetően módosulnának. Más kutatási koncepciót kellene bevezetni. Be kellene vallani, hogy a geofizika nem jól értékel, mert a mérés jó, csak az értékelés nem. - Nagyon elkalandoztunk, menjünk vissza, és fejezzük be Nagylengyellel. Ebben az egész ügyben sajnos Jakucs gyakorlatilag nem volt benne, elzárták tőlem őt, még konzultálni sem tudtam vele. Akkor az OGIL-csinált egy modellt a karsztról, a résekről, csinált egy videót, én azt nem láttam. Olyanokat mutatott ki, ami megint nem egyezik az elképzeléseimmel. - Ami a készletet illeti a következő véleményeket kaptam: Németh Géza: „A készletet csak akkor tudjuk meg, ha már letermeltünk." Kérdeztem Szittár Tónitói is hogy mennyi szerinte a készlet?„Készletet meghatározni ebben a tárolóban nem lehet" - mondta O. Ez nem véletlen, hogy ezt mondta, mert a spanyoloknál és az olaszoknál van ilyen tároló, és ugyanezt mondták. Befejezésül: Dedi nagyon hosszan és nagyon sokmindenről beszélgettünk, nem lesz könnyű ezt majd rendszerezni. Sok érdekes és új információt kaptam Tőled. Ehhez az egész témához a legilletékesebb ként szóltál hozzá. Ede örülök, hogy résztvettél ezen a beszélgetésen. Köszönöm a segítségeteket.