Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Dedinszky János

meg a feltételek ahhoz, hogy én ezzel a témával tovább foglalkozzam. A termelésnek és a geológiának a kapcsolata megszűnt. Ami azelőtt volt, - láttam, hogy mit termelnek, hol, hogyan -, az megszűnt. A feldolgozások a termeléstől nem jutottak már el hozzám és a geológiai feldolgozás sem jutott el a termeléshez. Nyilvánvaló, ha az én főnököm egy olyan ember, aki nem volt termelős, akkor az az én dolgaimmal nem ért egyet. A másik, hogy polarizálódás történt. Azok az emberek, akik Ákos elveit tartották jónak - tehát a porozitásos elméletet -, azok oda dolgoztak, ők a saját eltérő öteleteiket nem is hozták elő. Miután a főnöknek az volt a véleménye, ők ehhez alkalmazkodtak még akkor is, ha esetleg a saját adataik mást mutattak. Azokat félremagyarázták vagy eldugták. - Hogy értékeled Te akkor azt a korszakot, amikor én 62-ben idekerültem főmérnöknek. Akkor abban az időben, amíg az újabb átszervezés meg nem szüntette az önálló vállalatot, sok szakmai készlettel, működési szisztémával, geológiával kapcsolatos vitát próbáltunk provokálni közösen a felső szervekkel. Itt ült Szalánczy, Bencze, Bán Akos stb. Volt ezeknek eredménye? Biztos. Olyan kételyeket sikerült felébreszteni, amelyeknek az lett a következménye, hogy le kell fúrni a paraméterfúrásokat. Az emberekben sikerült bizonyos magot elhinteni, és ezek hozták meg azt, hogy bizonyítani kell. Ákos nem változtatta meg a korábbi álláspontját. Matematikai varázslatokat hoztak be. Mellette kialakította a fullajtár társaságot. Ilyeneket kérdezett pl. tőlem: - „Tudsz-e mondani áteresztő képességet annak alapján, amit mérsz?" Hogy lehet ott áteresztőképességet mondani, ahol teljes iszapelnyelés van? - Az előbb eljutottunk oda, hogy kiszorítottak a peremre, megvontak tőled minden technikai és személyi feltételt. Átkerültél az OGIL-hoz, és akkor ott kezdtünk együtt dolgozni. Úgy emlékszem, hogy az a 72-es tanulmány, amit készítettél, akkor született meg. Akkor kiforszíroztunk egy tárgyalást, hogy ez igenis karszt. Akkor ezt nem fogadták el. Jól emlékszem? Igen. Előtte voltam kint Jugoszláviában, a kollegáim nem voltak hajlandók angolul elmondani, végül egy magyarul tudó jugoszláv kolléga fordította oroszra az előadást. Nehezen vették be, aztán elfelejtették. Ezek a gondolatok cikkekben is megjelentek, de sehol nem reagáltak rá.