Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Buda Ernő

Nl-2. jelű fúrást geológusaink nem engedték a mészkőig lemélyíteni, hanem a mészkő fölötti vastag úgynevezett „Lenti-márgában" állíttatták meg. Az Nl-2. jelű fúrástól néhány 100 m-re már az Nl-18. jelű kút alapját készítették. Május 1-je munkaszüneti nap volt, az alapozásnál csak őrszolgálat volt. A fúrómérnököket és az összes többi műszaki vezetőt is Nagykanizsára hívta be a vállalat vezetősége a hivatalos május 1-jei ünnepségre, és így én csak este jutottam vissza Nagylengyelbe. Mielőtt lefeküdtem, az egyik éjjeli őrrel még találkoztam, és kérdeztem tőle, van-e valami újság. „Nincsen, nincsen kérem, semmi" - volt a válasza! Ezzel lefeküdtem, és nem is tudhattam, hogy közben itt már sok minden történt ez alatt az idő alatt. Az történt ugyanis, hogy május l-jén délután, vagy aznap este - az Nl18. jelű fúrás alapját egy alapozó őrizte - begyújtott ott valami kályhába, és az a fabódé lángra kapott és leégett. A tőle néhány száz méterre lévő Nl-2.jelű kúton dolgozó lyukbefejező berendezésnek a dolgozói a fúrómester irányításával - egy ember kivételével - elmentek a bódét oltani. A lyukbefejező berendezésnél maradt ember újonc volt. A mester utasította ugyan, hogy véletlenül se emelje meg a fékkart („henket"), csak egyszerűen forgasson és öblítsen. A fiatal fúrós végre egyszer kezébe kaphatta a fékkart. Miért ne lehetne megpróbálni, hogy ez hogyan működik?! s emelgette. Ahogy emelgette, nagyon szépen haladt lefelé a fúró a béléscsősaru alatti nyitott lyukszakaszban. Amikorra a bódétűzoltásból a fúrósparti a mesterével együtt az Nl-2. jelű kúthoz visszaérkezett - éppen sötétedés volt -, már itt is teljes iszapveszteség lépett fel. Engem kb. fél 10 órakor Szűcs László főfúrómester ébresztett fel ezzel a hírrel, rendkívül lehangoltan. „Főnök, gyere, baj van!" Kimentünk. Bekövetkezett tényleg az, amitől mindenki félt. Az Nl-2. jelű kútban is fellépett a teljes iszapveszteség. Itt azonban az volt a műszaki szerencsénk, hogy az iszapveszteség csak néhány méterrel a 6 5/8"-os béléscsősaru alatti nyitott lyukszakaszban lépett fel. - Még az éjszaka azonnaljelentést kellett tennem Alliquander Ödönnek, aki akkor a fúrási felügyelőnk volt, és Tomor Jánosnak, főgeológusunknak. Utólag visszagondolva ezekre a telefonjelentésekre, ezeket