Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Buda Ernő

Az évfolyamból öten pályáztunk: szegény Szilas Pali - akinek a halála után ezzel a beszélgetéssel említem először nevét -, aztán Varga Jóska (Juszuf) - aki már néhány éve halott - Várkonyi Ricsi barátom - aki a kerettyei gazolin-telepnek volt a mérnöke, és 1956 után igen szomorú körülmények között került el az olajiparból -, végül pedig Horváth László barátom, akiből időközben érc- és szénelkészítési szaktudós lett. Mi öten kaptunk akkor MAORT ösztöndíjat, fantasztikus pénzzel. 110 pengő volt a havi ösztöndíjunk abban az időben, amikor Dr. Augusztinovicz Elemérnek - volt soproni osztályfőnökömnek - 113 pengő 50 fillér volt a havi keresete. Ezt a két számot azért hasonlítottam így össze, hogy mi egyetemi diákként ekkora összeghez jutottunk. Ez szép jövőt indított. 1943-ban Szilas Palival, meg a többi fiúval megkaptuk az oklevelet, a háború miatt úgynevezett gyorsított 9-ik szemeszterünk volt. Nem kellett a félévet végigcsinálni, hanem októberben szigorlatozhattunk, és már 1943 november 5-én mi öten beállhattunk a MAORT-hoz. Előzőleg nagyon híres fúrósok voltak már a vállalatnál. Hogy e nagy neveket mégegyszer összefoglaljam: Dinda János volt a vállalat műszaki vezetője, Gyulay Zoltánt személyesen akkor még nem ismerhettem meg, bár neve nagyon ismert volt, a tervezési feladatokat nem Nagykanizsáról, hanem akkoriban Budapestről irányította. A fúrósok között, ahova én kerültem, Majerszky Béla volt a fúrási kerületi vezető, a fúrómérnökök között Rosta Ferencnek, Nagy Ödönnek, Tolnai Kornélnak, Munkácsi Zoltánnak, Paál Jánosnak, Alliquander Ödönnek, Csigó Józsefnek és a fiatal Bencze Lászlónak a nevét kell említenem. Zonda Pál 1942-ben végzett, de velem együtt került a vállalathoz, Patsch Ferec pedig két évvel korábban végzett ugyan, de időközben itthagyta a MAORT-ot, ércbányászkodni ment Erdélybe, és ugyanakkor jött vissza, amikor én beléptem. Kilencen voltunk ebben a testületben, akik közvetlenül a fúrással és a lyukbefejezéssel foglalkoztunk. Hát ez az előzmény. - Ezt követen hova kerültél? Szilas Palival 1943 november 5-én jelentkeztünk Dinda Jánosnál, átadott bennünket dr. Barnabás Kálmán főgeológusnak, aki kivitt bennünket Pusztaszentlászlóra. A dolog érdekessége tudniillik az, hogy tőlünk eltérően Szilas Pali azonnal geológusi feladatokat kapott, ugyanakkor