Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Buda Ernő

BUDA ERNO okleveles bányamérnök Buda Ernővel 1992. június 5-én beszélgettünk Horváth Róbert nagykanizsai lakásán. - Elmondom körülbelül, miről volna itt szó. Az első mindig az szokott lenni, hogy általában egy rövid nacionálé vezeti be a beszélgetést, hol születtél, mikor, hol jártál iskolába, hogy keveredtél a soproni egyetemre és egyáltalán, hogy kerültél az iparba. Sopron mellett Brennbergbányán, az ország legrégibb szénbányatelepén születtem. Édesapám ennek a bányának volt az adminisztratív igazgatója. Kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott, ma azt mondanák, hogy főkönyvelő. Az ismeretem a bányászattal odahaza kezdődött, de ez a szénbányászatra vonatkozott. Tulajdonképpen nem akartam igazán bányász lenni. A soproni reálgimnáziumban és a soproni líceumban végeztem. Olyan kitűnő nyelvtanárok mellett, hogy leginkább a humán gondolatok és a nyelvészet érdekeltek. Ekkor egy romantikus gondolat ébredt fel bennem, hogy szállodaportás legyek, és mint szállodaportás egy tengerjáró hajóra kerüljek, ahol azonban kultúrkérdésekkel szerettem volna foglalkozni. Édesapám 1933-tól kezdve minden évben lehetővé tette, hogy külföldre kikerüljek, így az akkori Ausztriát, az akkori Németországot, aztán Lengyelországot, Hollandiát, Angliát, Svájcot és Franciaországot barangoltam be a nyelvek megtanulása céljából. - Nem luxusutazásokon, gondolom. Kifejezetten cserkész, vagy pedig egészen egyszerű turista módon. Stoppal is, biciklivel is - ahogy egy kisdiák menni tud. Mivel instruáltam is, édesapám azt a nagyon gyakorlatias dolgot valósította meg - hogy amennyi pénzt én megkerestem, azt, vagy annak a dupláját tette hozzá a költségekre -, ez volt mindig a nyári kirándulások alapja. A célom az volt, hogy egy észak-franciaországi kis tengerparti faluban úgy tanuljak meg franciául, hogy a következő esztendőben - az 1938-39-es tanévben - a Grenoble-i akadémiára való bejutáshoz az már elegendő legyen. Ezt követően pedig Észak-Afrikába