Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Dedinszky János

aztán Vele is megismerkedtem, rajta keresztül Bogsch Lászlóval is (egyetemi tanárok). Hozzá mentem el először, hogy geológiát szeretnék tanulni. Azt mondta: „Fiam, menjél el Vadász professzorhoz". Elmentem hozzá. Az öreg rámnézett, és azt mondta: - „Kollega úr, maga is éhező geológus akar lenni?" Nem tudtam mást válaszolni: - „Professzor úr, ahogy Ön is, majd csak megélek én is". Hát így kerültem erre a szakra. Miután szabadbölcsészként működtem, így fel tudtam venni az állattant, a természetföldrajzot, és amihez kedvem volt, a madártant. Akkoriban vendéghallgatóként be lehetett járni az állatorvosira, oda is jártam. Elég nagy összevisszaság volt, viszonylag kevesen voltunk. - Akkor még ez ilyen kedélyesen ment? Volt olyan ifjúsági szervezet, mint a MEFESZ? Nem, vagy legalábbis én nem tudtam róla. A szerveződés és a diákság szűrése csak később kezdődött. A második félévben már csak 200 Ft-ot kellett fizetnem tandíjként, mert a jó vizsgáimat beszámították, ami sokat jelentett. A következő évben jelentkeztem az őslénytanra. Akkor már mindenki tudta rólam, hogy én az őslénytan felé orientálódók. Harmadévre indult be geológus képzés. Akkor jöttek át a szegediek: Dank Viktor, Boda Jenő, Illyés Gyula bácsi, és akkor indult meg a MEFESZ szervezés is. - 1948-49 a fordulat éve volt, akkor került Rákosi hatalomra. Igen. A húgomnak akkor már nehezebben lehetett az egyetemre kerülni, mert azt mondták, hogy a családban már egy egyetemista van. A húgom így nehezen jutott be. Végül aztán 51-ben végeztem. - Neked a MAORT-tal nem volt semmi kapcsolatod addig? Nem. Mindig is az őslénytant kedveltem. Egyetemi éveim alatt sok időt töltöttem az állattani és az őslénytani intézetben. Egy nyári munkát Roska Marci bácsi mellett töltöttem a Bakonyban. A veszprémi múzeumban egy-két csontot (ősmaradványt) találtam, ami még nem volt feldolgozva. A csontok Kisbángról kerültek a múzeumba. Ezekről a leletekről beszámoltam Kretzoi Miklós tanáromnak. A következő nyárra ő szervezett egy ásatást, amiben ketten vettünk részt. A kavicsbányából egy igen érdekes emlős és gerinces fauna került elő. Az álmom az volt, hogy ezt fogom feldolgozni a múzeumban. A kolléga akivel ástunk, egy évvel korábban végzett. Ö kezdte el a feldolgozást. Amikor végeztünk, akkor felmerült, nem bennem hanem kollegáim