Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A feldebrői templom építéstörténetének tisztázása szempontjából a legjelentősebb az 1936-ban kezdődő és Lux Kálmán vezette falkutatás és ásatás volt az altemplomban és a templomon kívül. A feldebrői Szent Kereszt tiszteletére szentelt egykori bencés apátsági templom legkorábbi periódusa a 11. század első harmadára keltezhető. Valószínűleg a kriptában temették el az alapító Aba Sámuel magyar királyt. A templom a középkorban több szakaszban átépült. Az altemplom középső szakaszát a 12. századi falképekkel Henszlmann Imre ismertette először 1865-ben. Az épületben az első ásatást Cerecze Péter végezte 1897-ben a MOB megbízásából. 1925-ben, miután egy földrengés következtében a templom statikai helyzete tovább romlott, Lux Kálmán és Szőnyi Ottó végzett feltárásokat. Lux 1927-ben helyreállítási költségvetést is készített, és újabb kutatásokkal tisztázta, hogy a templom centrális elrendezésű volt. A helyreállítás és a bővítés mértékét illetően elhúzódó vita folyt a MOB és a Károlyi-féle hitbizomány mint kegyúr között. Az 1936-ban kezdődő, Lux vezette kutatás során feltárták a félköríves apszissal zárt, pillérekre boltozott, kéthajós kriptát, amelynek boltozatát ó- és újszövetségi jelenetek borítják, minden valószínűség szerint a 12. század második feléből. A külső homlokzaton ekkor kerültek napvilágra az épület korábbi periódusainak maradványai. A helyreállításra 1941-ben készített javaslatot Lux Kálmán. Az altemplom igen rossz állapotban megmaradt falképeit, a boltozat régi vakolatának maradványait Dex Ferenc restaurálta. Szőnyi Ottó, a MOB előadója a feldebrői templom feltárt É-i fala mellett A feldebrői templom D-i homlokzata feltárás közben Káin és Ábel figurája az altemplomból