Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Báró Forster Gyula, a felsó'ház és az MTA tagja, 1 906-1 922 között a MOB elnöke Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter ezzel az okirattal nevezte ki Forster Gyulát a MOB elnökévé. Forster Gyula 1905-ben jelentette meg könyvét a magyar és európai műemlékvédelem jogi szabályozásának történetéről. A Forster Gyula szerkesztésében megjelent Magyarország Műemlékei első kötete. A MOB 1915-ig négy kötetet jelentett meg a sorozatból, átfogó ismertetését adva munkájának. A Fejérváry-kormány kultuszminisztere, Lukács György 1906. február 15-én Forster Gyulát, a főrendiház tagját, addigi másodelnököt a MOB elnökévé nevezte ki. Forster jogi doktorátust szerzett, majd rövid párizsi tartózkodás után a VKM-be került a műemléki, illetve képzőművészeti osztályra. Tevékenyen részt vett az 1881. évi XXXIX. törvény kidolgozásában. 1883-tól a kormány képviselője volt a MOB-nál, 1887-től a Bizottság másodelnöke lett. „Végleges kinevezésével a Műemlékek Országos Bizottsága olyan elnököt kapott, aki ezt a tisztséget nem csak politikai funkcióként töltötte be, hanem a közigazgatási és szervezési, valamint a szellemi irányítás koncepcionális feladatait egy kézbe tudta venni." Több felterjesztésében bátor hangon hívta fel fölöttesei figyelmét a műemléki törvény hiányosságaira s annak veszélyeire. A helyreállítások purista hagyományaival szemben az akkoriban kialakuló modern helyreállítási elvek támogatója volt. Több jelentős munkát tett közzé a magyar és nemzetközi műemlékvédelem jogi kérdéseiről (A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban, Olaszország legújabb törvényhozási intézkedései a műemlékek védelme körül), illetve a magyar műemlékvédelem történetéről (A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme). Szerkesztette és részben írta a Magyarország Műemlékei című évkönyvet, amelyek négy kötete 1904-1915 között jelent meg. Csak a MOB feloszlatásakor, 1919-ben mentették fel megbízatása alól, majd 1921-ben rövid időre még visszahelyezték pozíciójába. 1922-ben - megelégelve a személyét ért méltatlan támadásokat - önként lemondott és nyugalomba vonult.