Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A magyar műemlékvédelem első korszaka legkiemelkedőbb alakjának, fáradhatatlan vezéregyéniségnek, Henszlmann Imrének 1888-ban bekövetkezett halálával véget ért. Henszlmann két évvel korábban még részt vett barátja, Ipolyi Arnold püspök temetésén, Nagyváradon. Halála után egy évvel Rómer Flóris és kilenc évvel később Pulszky Ferenc is végleg távozott az élők sorából, evvel az intézményes magyar műemlékvédelem történetének első nagy, „kényszerű" nemzedékváltása következett be. A magyar művészettörténet és régészet „nagy triásza", Henszlmann, Ipolyi, Rómer - s a méltán közéjük sorolható Pulszky - távozásával az a nemzedék adta át helyét a tudósok újabb, sok tekintetben más szemléletű generációinak, akik a legtöbbet tették „a művészettörténeti gondolkodásmód közérdekűvé válásának feltételeit adó szervezeti keretek" megteremtéséért. Ők mindannyian 1872 óta vettek részt a Bizottság munkájában, amint Hegedűs Candid Lajos miniszteri tanácsos is, aki a kormányt képviselte a Bizottságnál, s mint „helyettes elnök" irányította egy időben a hivatalt, avagy Henszlmann Imre művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja, országgyűlési képviselő. A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megalakításától kezdve, majd a MOB-nak haláláig tagja és első előadója volt. Ő volt a magyar műemlékvédelem tényleges megszervezője és irányítója. Kidolgozta az első műemlékvédelmi törvényt. Vezette a székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. Számos könyvet és tanulmányt írt. Rómer Flóris bencés rendi szerzetes, művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megalakításától kezdve, majd a MOB-nak haláláig tagja volt. Széles körű publikációs tevékenységet fejtett ki. Szerkesztette az Archaeologiai Értesítőt és az Archaeologiai Közleményeket. Ipolyi Arnold művészettörténész, besztercebányai, majd nagyváradi püspök, az MTA tagja. A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megalakításától kezdve, majd a MOB-nak haláláig tagja volt. Számos publikáció szerzője. A korszak művészetpolitikájának egyik meghatározó egyénisége. Gazdag műgyűjteményét a magyar államra és az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta.