Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A pécsi ókeresztény mauzóleum helyreállításának a belső klimatikus viszonyok stabilizálására is ki kellett terjednie. Pécsett 1975-1976 folyamán Fülep Ferenc régész tárta fel a székesegyház D-i oldalán már a 18. század óta ismert, késő rórhai temető területén állott, eredetileg kétszintes sírépületet. A járószintjéig lepusztult felső épület alatt található sírkamrában keresztény tematikájú falképek és három szarkofág - közöttük egy fehér márványból faragott - töredékei kerültek elő. A Bachmann Zoltán tervei szerint készült építészeti helyreállításnak megoldást kellett találnia a belső tér klimatikus viszonyainak a Pintér Attila által restaurált falképek megóvása szempontjából elengedhetetlen stabilizálására, egyben lehetővé kellett tenni a nagyközönség számára a mauzóleum látogatását. Az azóta már több más festett sírkamrán elvégzett helyreállító munka is szerepet játszott abban, hogy 2000ben a pécsi ókeresztény sírkamrákat az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. A mauzóleum helyreállított maradványai a kivitelezési munkálatok végén A pécsi ókeresztény mauzóleum helyreállított maradványai, eló'térben a sírkamrába levezető lépcsővel Az oroszlánok közé vetett Dánielt ábrázoló falkép a sírkamra É-i falán, restaurálását követően A bűnbeesést ábrázoló falkép a sírkamra É-i falán, a restaurálást követően A sírkamra helyreállított belső tere a falképek tartós megóvásához szükséges klímát biztosító, de a látogatók élményét nem csorbító üvegfallal